Kozármislenyben a sok szép ház nagyon sok kreatív, alkotó, értékes, a művészetek iránt elkötelezett embert rejt. Horváth Beáta amatőr festőt kerestem fel kozármislenyi otthonában, abból az apropóból, hogy az elmúlt hónapokban a képzőművészet iránt érdeklődők csoportos kiállításon Pécsen, Komlón és Szederkényben is találkozhattak Bea alkotásaival, egyéni kiállítását pedig múlt év augusztusában láthatták Pécsen.
BaHír: A pandémia után végre újra találkozhat alkotó és közönség?
Horváth Beáta: Igen, újra felpezsdültek, élettel teltek meg a kiállítóterek. Én a járvány okozta bezártság alatti időt igyekeztem az alkotásra kihasználni, így most megmutathatom a vírushelyzet ihlette műveimet a közönségnek.
BaHír: Mióta festesz?
Horváth Beáta: Gyermekkoromtól kezdve szeretek rajzolni, festeni, alkotni. Ugyan akadt olyan időszak mikor folyton rajzoltam, és mikor szinte semmit, de úgy érzem, hogy mindig bennem volt a gondolat, hogy többet szeretnék vele foglalkozni. Családunkban nem én vagyok az egyetlen, akinek az érdeklődése a művészet irányába mutat. Unokatestvérem művészeti iskolát végzett, fafaragó művész. Gyönyörű faragásai mellett rajzol és fest. Gyermekemmel nagyon sokat rajzoltunk, festettünk, sokféle kreatív tevékenyéggel foglalkoztunk. Ő kirepült, nekem itt maradt a festés, a rajzolás.
BaHír: Mikor öltött testet a gondolat?
Horváth Beáta: 9 éve először megpróbáltam egyedül, internetes festőleckék alapján alkotni. Rájöttem, nekem ez nem elég. Kellett az igazi, a személyes segítség, a visszajelzés, a megerősítés. 8 évvel ezelőtt rátaláltam a Mecsek Alkotóműhelyre, ahol nagy szeretettel fogadtak, örömmel segítettek, és segítenek a mai napig is. A festészet szeretete összehozott és összekovácsolt minket. A műhelyben nemcsak festőtársakra, hanem barátokra is leltem. Az alkotás mellett közös programokat szervezünk, moziba, koncertre járunk, kipróbálunk új dolgokat, új technikákat, néha pedig csak úgy összejövünk, beszélgetünk, jól érezzük magunkat.
BaHír: Egészen egyéni ábrázolásmóddal rendelkezel. Tanult módszer vagy teljesen saját?
Horváth Beáta: Úgy érzem, hogy egy-egy festés alkalmával útra indulok mikor ecsetet fogok. Ilyenkor megszűnik körülöttem a világ, béke és nyugalom száll meg, befelé figyelek. Képeimet mérföldkövekként élem meg, alkotáskor palettám színei életre kelnek, képpé alakulnak, rabul ejtik a pillanatot, a megállított időt, a valóság egy apró darabkáját. Lelkemhez közel álló dolgokat festek meg elsősorban. Látom alkotásaimban visszatükröződni az érzéseimet, a hangulataimat, a szépséget, és azt, ami abban megfogott, mindent, ami inspirált.
BaHír: Milyen nagy nevek inspirálnak?
Horváth Beáta: Gusztav Klimt mozaikfestészeti stílusa, Cloude Monet tavirózsái és festészete rabul ejtenek. Nagyon csodálom őket, képeik bizony mai szavakkal kifejezve „nagyon ott vannak”. Képeim készítésekor az érzéseimet próbálom lefesteni, megmutatni, én is élettel töltöm meg modelljeimet, ahogy minden festő tette a múltban, és teszi napjainkban.
BaHír: Ki az, aki segít kifejezni magad, irányítja a ceruzádat, az ecsetedet?
Horváth Beáta: Csoportunk művészeti vezetője Madarász Gábor Viktor festőművész. Nagyon sok segítséget kapok tőle munkáim során. Rengeteget tanultam tőle, a kezdeti lépésektől mind a mai napig. Köszönettel tartozom Miklya Gábor szobrászművésznek is hatalmas türelméért, amivel rajzolni tanított engem, és csoportunk tagjait. A rajztudás fontos, és elengedhetetlen része a festészetnek. Igyekszem minél többet tanulni, fejlődni.
BaHír: Hétköznapi munkád is a művészethez köt?
Horváth Beáta: Az én munkám távol áll a festészettől és a művészetektől. Egészségügyben dolgozom, és főleg gyerekekkel, fiatal felnőttekkel foglalkozom. A festés nagyon jó kikapcsolódás számomra a napi nyüzsgés után. Egy más világ, ami kizökkent a mindennapi stresszből, rohanásból, a hétköznapok szürkeségéből. Pihentet, kikapcsol, szórakoztat, de mégis kemény munka. Sok tanulást, figyelmet, türelmet és kitartást igényel. Még úton vagyok, szinte még az elején, de úgy érzem, hogy egyre határozottabb léptekkel haladok egy kihívásokkal, munkával, tanulással, megmérettetésekkel teli úton, amin csak szeretettel, örömmel, kitartással és kellő alázattal szabad haladni.
