Húsvét után minden gyomor kívánja a kíméletes ételeket. A medvehagyma szezonja lassan lejár, így érdemes más vadon termő, ehető növények után néznünk, hogy a gyomrunk mellett a pénztárcánkat is kíméljük, miközben a szervezetünket ellátjuk vitaminokkal és ásványi anyagokkal.
Íme, néhány vadnövény azokból, amelyek napjainkban zöldellnek a legszebben:
Lucerna
A hagyományok úgy tartja, hogy mikor több mint kétezer éve az arabok felfedezték a lucernát, azonnal a minden élelem atyjának nevezték el. Napjainkban újra kezdik felfedezni és elismerni jótékony hatásait. A lucernában található szerves kalcium, magnézium, kálium, foszfor, vas, cink, réz, szelén, szilícium, jód, béta-karotin, B1-, B2-, B6-, B17-, C-, D-, E-, K- és U-vitamin, és egy különleges összetevője, a kötőszövetek rugalmasságáért felelős L-borostyánkősav, ami fékezi szervezetünk öregedését, miközben az idős embereknél, nemre való tekintet nélkül hozzájárul az életkilátások javításához. A B17 vitamin a daganatképződések ellenszere. Mindezek mellett remek rostforrás, kiváló a székrekedési problémákra. Fogyasztása erősíti a csontozatot és a fogazatot.
A Tolna megyei Kakasdon egykor előszeretettel főzték a lucerna levest, íme, a recept:
Hozzávalók: 30 dkg fiatal lucerna hajtásvég, 1 vöröshagyma, 1 evőkanál liszt, 1 evőkanál zsír, 1 teáskanál őrölt paprika, só, 10 dkg füstölt kolbász, 2 evőkanál tejföl, 4 tojás, egy kevés ecet.
Elkészítése: A lucernát alaposan mossuk meg és forrázzuk le. Hűlni hagyjuk, és kihült állapotban vágjuk össze. Amíg hűl, felkockázzuk a vöröshagymát és kevés zsíron megpirítjuk, őrölt paprikával megszórjuk, másfél liter vízzel felforraljuk. Daraboljuk bele a füstölt kolbászt, majd a felaprított lucernát, és sózzuk. Főzzük tíz percig, ezután buggyantsunk a levesbe három tojást. Tejföllel kikevert maradék egy tojással habarjuk be a levesünket. Kevés Ecettel ízlés szerint savanyíthatjuk az elkészült levest.
Madársóska
A tavaszi napsütéssel érkezik és a kertekben, üde, árnyas erdőkben, fenyvesekben, bükkösökben egyaránt találkozhatunk a lóherére emlékeztető levelével, és finom fehér virágaival. Savanykás, üde, friss íze, a sóskára emlékeztet. Kirándulásokon a nyers levelek elrágcsálásával könnyen enyhíthetjük a szomjunkat. Előszeretettel alkalmazzák emésztési zavarokra, veseproblémákra, rákszerű külső és belső fekélyekre, Parkinson-kórra. Szárításra nem alkalmas, frissen érdemes fogyasztani! Kiváló adalékanyag a tavaszi, friss, zöld salátákban, de teaként is kortyolgatható.
Madársóska tea készítése: 1 púpos evőkanál friss levelet forrázunk le 2 dl forró vízzel, 1-3 percig álljon, szűrjük le.
Friss lé készítése: az alaposan megmosott leveleket turmixoljuk le. Legalkalmasabb a rostokkal történő fogyasztása, de átszűrve, csak a leve is nagyon egészséges és finom.
