Ne gondolja a kedves olvasó, hogy Erdélyben csakis a hegyeket jártam az elmúlt héten. A bucsecsi fennsíkról másnap mélyebbre, az Úz völgyébe látogattam. Kihasználva az erdélyi tartózkodásomat Hargita megyében, Csícsmámortól úgy 13 kilóméternyire, az Úz patak völgyében tölthettem egy egész napot.
Vezetőinkkel Csikkozmás szépséges templománál találkoztunk, hogy terepjárójukon a Csíki-havasok csodás erdein és csúcsain, és a hihetetlenül járhatatlan útjain keresztül eljussunk az aprócska csángótelepülésre. Az elszigetelt, magyar ajkúak lakta falu megközelítése jelenleg csak egy földúton lehetséges, ezért is kellett átülnünk egy speciális járműbe, amely számára már járható volt a szerencsénkre száraz út.
A hihetetlenül változatos zöldben fürdő hegyek ölelésében megbújó aprócska falunak több patak is ontja hideg forrásvizét a település lakóinak és vendégeinek örömére, amelyet aztán mindenki a kedve és igénye szerint hasznosít. Van, aki a láda sörét hűti benne, és van, aki az állatait itatja vele. Ilyen a Katirésze-patak, Őrház-patak, Aklosbérce-patak és a Nagylenes-patak.
Ezen az aprócska településen él családjával Sepsiszéki Nagy Balázs, erdélyi magyar néprajzkutató, aki 2011 nyarán költözött Sepsiszentgyörgyről feleségével és fiával Csinódra, lánya pedig már ott született.
Sepsiszéki Nagy Balázst 2014 nyarán egy villámcsapás érte, melynek következtében emlékei törlődtek, és sokáig még a feleségét, és a gyermekeit sem ismerte meg. A család kétségbeesését Böjte Csaba kemény intése törte meg, mondván: „a bajban nem rinyálunk”. Ez az útmutató erőt adott és türelmet, az állhatatos szeretet pedig meghozta gyümölcsét.
Ebéd előtt meglátogattuk a méltán elhíresült csinódi kápolnát, amit Sepsiszéki Nagy Balázs kezdeményezésére és felajánlására a saját kertjében kezdett felépíteni, és ami aztán a környék magyar közösségének összefogásával, mindössze három hónap alatt készült el.
Íme, egy videó, amelyben Sepsiszéki Nagy Balázs maga mondja el a kápolna építésének a történetét:
Vendéglátóink paszulylevessel várták kicsiny csapatunkat, ami némi pityókával volt sűrítve. Természetesen nem maradt el a finom házi pálinka sem, amúgy étvágygerjesztőnek. Birkapörkölt és pánkó követte a friss forrásvízzel leöblített ebédet. Az ebédnek is nagyon örültünk, de az ebéd mellé kapott kedves, magyar szavak, és egy igazi összetartó, több generációs család szeretetteljes, természet közeli életébe való bepillantás még sokkal több ajándékot, és egy életre szóló élményt adott az asztalnál helyet foglalóknak.
