Az elmúlt időszakban több rendezvényen – köztük a Villányi Vörösbor-Fesztiválon is – volt lehetőség szimultán sakkmérkőzésen való részvételre. Ennek lényege, hogy egy komolyabb eredményeket is elért sakkjátékos több asztalon, egyidőben játszik valamennyi érdeklődővel, akik a figyelem-megosztást kihasználva próbálják meg legyőzni őt (vagy csak egy jót játszani). Jeszenszky József mesterjelölt sakkozó évente körülbelül 60-80 ilyen rendezvényen vesz részt és kiemelkedően jó mutatókkal rendelkezik, Villányban például 15 egyszerre lejátszott mérkőzést nyert meg úgy, hogy az ellenfelei között több versenyeken is részt vevő játékos szerepelt. A sakkról, a szimultán rendezvényekről és a fiatal generáció sport iránti érdeklődéséről beszélgettünk vele.

Fotó: Hegedűs Tünde

Mit jelent a sakkban, hogy valaki mesterjelölt?

A sakkban a mesterjelölti státusz azt jelenti, hogyha valaki eléri a 2100-as élőpontszámot akkor mesterjelölti státuszba kerül. Az élőpontszám olyan a sakkban, mint a teniszben a ratings, egy értékmutató. A FIDE mesteri címhez (a FIDE a Nemzetközi sakkszövetség rövidítése – szerk.). 2300-as pont kell, de még az sem minősül nemzetközi mesternek, mert ott meg kell felelni normának is, több külföldi versenyzővel kell játszanod, lehetőleg sok pontot kell gyűjtened és háromszor kell megfelelned egy normának, szóval ez nem könnyű. Én jelenleg mesterjelölt vagyok (CM candidate master), a 2300-hoz még sokat kell dolgozni, de a céljait nem adja fel az ember.

Ha egy címet valaki megszerez, akkor végérvényesen megszerzi, vagy a pontok csökkenésével elveszíthető?

A címeket nem lehet elveszíteni, tehát ha valaki eléri a 2300 pontot, akkor lesz FIDE-mester. Ezt az FM rövidítéssel szokták jelölni, a nagymesteri cím pedig a GM (Grand Master). Ha valaki ezeket egyszer megszerzi, akkor azt már nem veszíti el. Egyébként olyan szempontból is hasznos ez, hogy vannak olyan sakkweboldalak, amelyeken ezekkel a címekkel (már CM-mel is) egyébként fizetős tartalmakhoz, tanulóanyagokhoz, hasznos végjáték-tanulmányokhoz is hozzáférhetnek díjmentesen.

Fotó: Hegedűs Tünde

Mióta veszel részt szimultán sakkjátékokban és mi a fő motivációd?

2017 óta csinálom a szimultán mérkőzéseket. Az egész úgy kezdődött, hogy egy kis faluban, ahol tudták, hogy sakkozom, megkértek, hogy adjak lehetőséget a falu lakóinak egy szimultán sakkra, ami annyira jól sikerült, hogy ez szájról-szájra kezdett terjedni. Ma már Somogy, Tolna, Baranya, Fejér és Pest megyében, valamint most már az Alföldön is egyre több rendezvényszervező ismer és keresnek fel ezzel a céllal. Mivel sok településen nem volt még ilyen, ezért ezt a helyi lakók gyakran újdonságként kezelik, amire egész családok kimennek és ez így egy kerek egész. Volt, hogy már egy egész család is játszott ellenem. Viszont nagyon sokszor versenyzők is leülnek valamelyik asztalhoz, akik meg tudják nehezíteni a dolgomat, így ez az esemény számomra is kellő motivációt és további fejlődést ad. A motivációm az benne, hogy több táblán játszom egyszerre, több táblát kell fejben tartani, ezért sokat fejlődöm a meccsek alatt, többféle megnyitást kipróbálhatok, mert sohasem játszom ugyanazon táblán ugyanolyan nyitást.

Ha az általad frissen, kipihenten nyújtott teljesítmény a 100%, akkor hány %-ot tudsz nyújtani egy szimultán mérkőzésen?

Ezt így nem lehet megmondani, nagyon más az 1-1 elleni verseny és más a szimultán. Ha a számokat nézzük, 3.200 szimultán játszmán vagyok túl 2017 óta, abból 11-szer vertek meg, és persze azért voltak remik is, de azokat nem tartjuk számon. Magukon a szimultán eseményeken is megjelennek sokszor versenyző játékosok, akiknek külön örülök, de volt már, amikor válogatott játékossal is játszottam és arra büszke voltam, hogy ellene is el tudtam érni egy döntetlent. Egyébként az egy célom, hogy a szimultán mérkőzések számában a jelenlegi rekordot – ami nagyjából 13.900 mérkőzés – egyszer majd megdönteni, és azt gondolom, hogy az életkorom miatt erre még jó esélyem van. Csak érdekességként megemlíteném, hogy a szimultánok egyik speciális formája a vak-szimultán, ahol a táblákat sem látom, hátat fordítva játszom és valaki lép helyettem, én csak mondom, hogy a táblán mit lépjen. Ilyen mérkőzést még nem vesztettem, igaz, így még csak negyvenöt játszmám volt és a csúcsom egyszerre öt ellenfél volt.

Fotó: Hegedűs Tünde

Manapság minden sportban nagy kérdés az utánpótlás-nevelés, mivel sokan mondják, hogy a gyerekeket egyre nehezebb kiszakítani az online világból. A sakkozók terén van utánpótlás?

Sajnos tökéletesen fogalmaztál, a számítógépes világ miatt nagyon nehéz a gyerekeket kizökkenteni és bevonni a sakkba. Falunapokon és versenyeken mindig látok néhány ügyes gyereket, de komolyabb szinten nem sokan folytatják, sajnos kevesen sakkoznak és nekünk, mivel a sakkot egy teremben, zárt, fedett részen játsszák, még az az előnyünk sincs meg, ami a labdarúgásnak meg a többi látványsportnak megvan. Pedig oktatási szempontból én ajánlanám a gyerekeknek a sakkot, mert nagyon fontos tulajdonságokat fejleszt. A legfontosabb, amiről senki nem beszél, az a döntéshozó képesség. A sakk olyan mint az élet, van eleje, közepe vége, itt is van megnyitás, középjáték és végjáték. Itt is döntéseket kell hozni, mint az egész élet során. E mellett türelemre, figyelemre, fegyelemre tanít és a logikát, térlátást is kiválóan fejleszti.

Köszönöm szépen az interjút!