Kis túlzással kijelenthető, hogy az emberiség mindent elkövet annak érdekében, hogy minél inkább élhetetlenné vagy legalábbis rosszabb hellyé tegye a Földet. A természeti erőforrások gátlástalan kizsákmányolása, az emberi figyelmetlenség, hanyagság számtalan esetben vezetett már kisebb-nagyobb ökológiai katasztrófák kialakulásához. Gondolhatunk a folyószennyezésekre, mint például a Tisza ciánszennyezése, a Sajó-ügy, vagy az óriási pusztítást végző olajszennyezésekre. Van azonban egy olyan, sajnos hétköznapinak mondható cselekedet – persze ebből is létezik ipari méretű – amely ellen könnyen cselekedhetnénk, ez nem más, mint az elképesztő méretű hulladéktermelés.
Nem kell elhagynunk Baranya vármegye határait, sőt, még csak évtizedekre sem kell visszarepülnünk az időben ahhoz, hogy kellően bicskanyitogató példákkal tudjuk alátámasztani, hogy az illegális hulladéklerakók, engedély nélküli szeméttelepek egyre nagyobb problémát okoznak.
2019 decemberében a Szabad Pécs számolt be először arról, hogy egy olasz kamionos 40 tonna – igen, tényleg ennyi, nem elírás – szemetet rakott le illegálisan egy Komló és Mánfa közti területen. Bár az ügyben azonnal megtörtént a feljelentés, a hatóságok még a szóban forgó kamiont is lefoglalták, a rendőrség végül lezárták a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése miatt indított eljárást, mindezt azzal indokolva, hogy a bűncselekmény elkövetése nem volt megállapítható. A szemetet végül 2021-ben, csaknem két évvel a lerakodás után szállították el az illetékesek.
Szintén egy helyi példa az időközben szerencsére szintén felszámolt, Pécs határában, Cserkúton éveken át éktelenkedő gumilerakó esete. A terület tulajdonosa a hulladékgazdálkodási és tűzvédelmi szabályokat be nem tartva tárolta a rengeteg használt autógumit a város szélén.
A szomszédos Tolna vármegye és azon belül Tamási városa is bekerült a hírekbe a közelmúltban, amikor a fenti példákhoz hasonlóan egy cég a telephelyén a hulladékgazdálkodási és egyéb más előírásokat áthágva tárolt több tonna hulladékot a lakóházak közvetlen közelében. Dr. Keresztes László Lóránt az LMP pécsi országgyűlési képviselője korábban több alkalommal járt a helyszínen és feljelentést is tett az ügyben, melynek hatására végül felszámolták a szeméthegyet.
Egy korábbi, a vizeink védelméről szóló cikkben már foglalkoztunk azzal, hogy milyen nagy gondot tud okozni a folyók szeméttel történő szennyezése. A 2022-ben megrendezett X. Jubileumi Felső-Tiszai PET Kupán – pillepalackokból épített hajók versenye, ahol a résztvevők összegyűjtik a Tisza adott szakaszán található hulladékot – mintegy 2880 zsák szemetet gyűjtöttek a csapatok.
Nem csak itthon probléma
A bolygó élővizeinek szennyezettségére és az emberiség által felhalmozott, nem megfelelően kezelt és/vagy újrahasznosított hulladék mennyiségére fájó példaként szolgál, hogy jelenleg öt nagy – ismert és dokumentált – szemétsziget úszik a Föld óceánjaiban. Ezek a nagy csendes-óceáni, az észak-atlanti, az indiai-óceáni, a dél-csendes-óceáni és a dél-Atlanti szemétfoltok vagy szemétszigetek.
A legismertebb az itt felsoroltak közül a nagy csendes-óceáni szemétsziget, amely egy 2018-as kutatás szerint 1,6 millió négyzetkilométeren terül el a csekélynek nem mondható 79 ezer tonnájával. Ezzel a kiterjedéssel egyébként a Föld 18. legnagyobb országa is lehetne.
Mi lehet a megoldás?
Erre a témára is igaz a környezetvédők által kedvelt „gondolkodj lokálisan, cselekedj globálisan” mondás. Természetesen nem azzal fogjuk megtisztítani a folyókat és az óceánokat, ha holnaptól nem az erdő szélén dobjuk el a kávés poharunkat, de az első lépés velünk kezdődik. Felemelő érzés lenne azt hinni, hogy 2023-ban már nem kell erre senkinek a figyelmét felhívni Magyarországon, de a legfontosabb, hogy soha, semmilyen körülmények között ne szemeteljünk. Az emberiség által megtermelt, felfoghatatlan mennyiségű hulladékot még akkor is óriási logisztikai és technológiai kihívás lenne megfelelő módon, a bolygónak a lehető legkisebb károkat okozva kezelni, ha mindenki szelektíven gyűjtené a hulladékot, kevesebb műanyagot használna, lemondana az egyszerhasználatos csomagolóanyagok, szívószálak, evőeszközök használatáról.
Éppen ezért az egyik első lépés, amit megtehetünk és ami nem kerül különösebben nagy erőfeszítésbe senki számára, hogy figyeljünk oda az ökológiai lábnyomunk méretére, különösképpen a hulladéktermelés szempontjából. A már említett egyszerhasználatos műanyag kerülésével és a szemetünk szelektív gyűjtésével a már fennálló problémák egy csapásra nem fognak megoldódni, de segítünk abban, hogy újabbak ne alakuljanak ki. Ha pedig valaki azt mondja erre nekünk, hogy ez csupán csepp a tengerben, csak mutassuk meg neki az alábbi videót:
kiemelt kép: Fernando Makers, Pexels
