Visszatértünk oda, ahonnan korábban menekültünk: a 80-as évekbe.
Ott vagyunk ismét, ahol voltunk. A nyugat továbbra is hanyatlik (mióta is?), a közmédia zengi az orosz propagandát, az Egyesült Államok lett a gonosz, az ellenzéket is ők támogatják, Orbán retorikailag gyakorlatilag teljes egészében megközelítette Kádárt, az ország külpolitikája moszkovia külpolitika, már csak a béketábort kellene felállítani újra, hogy teljes legyen a kép.
Eközben a boltokban általános az áruhiány, a kormány mesterségesen próbálja alacsonyan tartani az árakat, ami természetesen nem megy, ennek köszönhetően az EU legmagasabb inflációját kell elszenvednünk. Korábban, még 2022 nyarán írtam az alábbiakat:
Foglaljuk össze a helyzetet.
- Kate Bush a legfelkapottabb előadó.
- A Top Gun a legnézettebb film a mozikban.
- Amerika és Oroszország között hidegháború van.
- Magyarországon tervgazdálkodás zajlik.
- A magyar kormány moszkvai érdekeket szolgál ki, míg az ellenzéki erőket nyugati felbújtónak titulálják.
- Üdv, 1986-ban! Idén Argentína lesz a világbajnok. – utóbbi beigazolódott.
Egyetlen dolgot nem értek: miért mentünk vissza önként oda, ahonnan korábban közösen menekültünk? Miért jó ha újra Oroszország gyarmata lesz az ország, miért jó ha kelet felé fordulunk nyugat helyett, miért jó ha az elnyomást választjuk a szabadság helyett? Miért mondtunk le önként arról, amiért a 80-as években az egész ország küzdött?
Hallgatva Orbán tegnapi beszédét, egy valamiben biztos vagyok: a fiatal Orbán Viktor, a 80-as évek végén egészen biztosan tüntetést szervezett volna a mostani Orbán Viktorral szemben, a fiatal Orbán Viktor egészen biztosan felháborodott volna a miniszterelnök orosz-barát politikáján, azon, hogy az agresszor védte, azon, hogy nem állt ki a megszállt Ukrajna mellett, a fiatal Orbán épp az olyan alakok ellen küzdött, mint amilyen a mostani Orbán. De mi történt azzal az Orbán Viktorral, és hogy lett belőle az új Kádár? És miért örül három mililó ember annak, hogy visszatértünk a 80-as évekbe?
Fotó:
Fortepan / Urbán Tamás
