Brüsszel, március 27. (Reuters) – Az Európai Unió országai megoszlanak abban a kérdésben, hogy engedélyezzék-e az atomenergia hozzájárulását a megújuló energiával kapcsolatos céljaik eléréséhez, ez a vita az EU egyik fő klímapolitikájának késleltetésével fenyeget. Ez fontos része az EU zöldprogramjának, az ún. “Zöld Megállapodásnak” (Green Deal).
Az EU-tagországok és az Európai Parlament tárgyalói szerdán tartják utolsó tárgyalási fordulójukat, hogy ambiciózusabb uniós célokat tűzzenek ki a megújuló energiaforrások kiterjesztésére ebben az évtizedben.
A célok kulcsfontosságúak Európa azon törekvésében, hogy 2030-ig csökkentsék a szén-dioxid-kibocsátást és felhagyjanak az orosz fosszilis tüzelőanyagokkal. A tárgyalások azonban abba a vitába bonyolódtak, hogy az atomenergia felhasználásával előállított szintetikus üzemanyagokat és a hidrogént bele kell-e számítani a megújuló energiacélokba.
Az ügyet bonyolítja, hogy 2021-2022 fordulóján – konkrétan Szilveszter éjszakáján (!) – az Európai Bizottság – az Európai Parlament , a Régiók Európai Bizottsága, és szakmai szervezetek állásfoglalását figyelmen kívül hagyva – “átnyomta” az adózási –támogatási rendről szóló úgynevezett “taxonómiát”, amely időlegesen megújuló energiának minősítette az atomenergiát és a földgázt. Alig másfél hónappal az orosz-ukrán háború előtt még minden további nélkül az olcsó és korlátlanul rendelkezésre állónak hitt orosz földgázra és a francia és orosz atomenergiára alapozták volna Európa “zöld átmenetét”. Az ügynek számos kimenetele van: az EB döntésére is hivatkozva például legalább tíz uránbánya –projekt újratervezése indult meg Európában, köztük – micsoda véletlen – a Pécs városa mellettié is, de például erre hivatkozva folyik tovább a Paks2 projekt is. A háború megindulása után pedig óriási pánik és zűrzavar jellemezte – és jellemzi máig – Európa energiapolitikáját. Erről:
Franciaország vezeti azt a kampányt, hogy az „alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogént” – ezt a kifejezést az atomenergia felhasználásával előállított hidrogén leírására használják –egyenrangúvá tegyék a megújuló villamos energiából előállított hidrogénnel.
Franciaországot olyan országok támogatják, mint Románia, Lengyelország, Magyarország és a Cseh Köztársaság, amelyek szeretnék jobban elismerni a véleményük szerint CO2-mentesnek minősülő atomenergia hozzájárulását az éghajlati célokhoz.
Az ellenző országok között van Németország, Spanyolország, Dánia, Portugália és Luxemburg. Szerintük a nukleáris energia belekeverése a megújuló energiaaforrások közé elvonná a figyelmet és erőforrásokat Európa azon szükségletéről, hogy nagymértékben terjessze a szél- és a napenergiát.
Párizs csalódott volt az EU közelmúltbeli más lépései miatt, amelyek a megújuló technológiákat helyezték előtérbe az atommal szemben. Főleg azok után, hogy Macron elnök még 2021 végén nagyszabású francia nukleáris fejlesztési programot jelentett be. Ugyanakkor 2022 nyarán a francia atomenergetika gyakorlatilag összeomlott, és máig csak részkapacitással üzemel. A másik fő támogató Orbán Viktor Magyarországa, amely mindenáron keresztül akarja vinni a Paks2-projektet, noha annak orosz vonala az úniós szankciópolitika miatt gyakorlatilag ellehetetlenült.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a múlt héten azt mondta, hogy az élvonalbeli nukleáris projektek csak néhány uniós ösztönzőhöz-kedvezményhez kapnak hozzáférést a zöld iparágak támogatására, míg a „stratégiai” technológiák, mint például a napelemek, teljes előnyben-kedvezményekben részesülnek.
E “kettős beszéd” gyakorlati következményeiről még sokat fogunk beszélni..
