Winston Churchillt 1940 májusában VI. György király bízta meg a miniszterelnöki teendőkkel. Churchill azonnal bevallotta, hogy egész életében erre a pillanatra várt. Tehát az Egyesült Királyság 1940–1945 majd 1951–1955 között egy igazán őszinte miniszterelnököt kapott.
Első megválasztása után, 1940. május 13-án pedig, ezek után nem is kell csodálkozni, hogy az alsóházi bemutatkozó beszédében őszintén, kendőzetlenül beszélt arról, mit várhatnak tőle és mi is vár a lakosságra. Ezen a napon hangzott el az egyik legtöbbet idézett és így aztán a legközismertebb Churchill mondat.
Talán a fordítási problémákból adódóan, de többféle fórumon, többféle fordításban, némi eltéréssel olvasható a mondat. A lényeg talán nem is a szavak pontos felsorolásában van, ha nem a szavak mögötti jelentésben.
1940 és 1941 között elhangzott Winston Churchill második világháborús beszédei főleg az előttük álló szenvedésről, emberfeletti erőfeszítésről és áldozatokról szóltak. Ezekben az években Nagy-Britannia egyedül állt szemben a náci előretörő hadi gépezetével. Churchill erőteljes beszédei sokat tettek a brit harci szellem fenntartásáért. Miniszterelnökként úgy beszélt a háború tragikus eseményeiről, hogy honfitársaiban dühöt, dacot, önbizalmat, elszántságot ébresszen, és bátorságot öntsön beléjük az ellenálláshoz.
Gyakorlott katonaként ismerte a harcra felkészítés elemeit, mert katonai pályafutása során harcolt Indiában, Szudánban, Dél-Afrikában a második búr háborúban. Hírnevét pedig a harctérről küldött hadi tudósításaival alapozta meg.
Sajnos elmondható, hogy a második világháború óta a Földön egy napig sem volt béke, mert valamelyik szegletében az óta is nap, mint nap folyt valami féle öldöklés, fegyverropogás.
Elég az elmúlt húsz évre gondolnunk, alig múlt el a déli szomszédainknál a vérontás, a mindennapi rettegés, és íme most a keleti szomszédaink élig át ugyan úgy a háborús borzalmakat.
Sajnos ma is nagyon igazak Radnóti Miklós sorai az Aludj című verséből idézve:
„Mindig gyilkolnak valahol,
……
akárhol, s vígaszul
hiába mondod, messzi az!”
