A WWF mai közleményéből kiderült, hogy ha szerte a világban valamennyi ember úgy élne, mint mi magyarok, akkor május 30-ra érnénk el a túlfogyasztás napját, vagyis ennyi időre lenne szükségünk ahhoz, hogy elfogyasszuk a Föld egész éves erőforrásait. De mit is jelent ez egészen pontosan? Ha nagyon leegyszerűsítve akarjuk megközelíteni a dolgot, akkor gondoljunk például arra, hogy felhalmozunk otthon a lakásunk, házunk kamrájában annyi élelmiszert és vizet, amivel január 1. és december 31. között – tehát egy egész éven át – életben tudunk maradni, kielégíthetjük a szükségleteinket, majd mindent megeszünk, megiszunk néhány hónapon belül, jelen esetben május 30-ig. Nyilvánvalóan a Föld esetében a rendelkezésreálló erőforrások komplexitásából kifolyólag ez egy nagyon leegyszerűsített példa, de talán könnyebben érzékelteti a probléma mibenlétét, mint egy hosszú, tudományos értekezés tele számokkal és gazdasági adatokkal.
Egyelőre a globális adatot még nem ismerjük, tehát, hogy az egész bolygót tekintve mikor érjük el a túlfogyasztás napját, hatalmas csodában viszont nem reménykedhetünk a tavalyi évet látva, amikor június 28-án értük el a szóban forgó napot. Szomorú érdekesség, hogy az erre vonatkozó adatokat a ’70-es évek óta jegyzik fel, 1971-ben pedig a túlfogyasztás napja decemberre esett, ami azt jelenti, hogy ekkor még hozzávetőlegesen annyi erőforrást használtunk fel egy év alatt, amennyi az adott időszakban a rendelkezésünkre állt. Jól láthatjuk, hogy az azóta eltelt évtizedekben – ami egy ember életében talán hosszú időnek tűnhet, a bolygónk életét tekintve azonban egyáltalán nem az – milyen nagy léptékben romlottak ezek a körülmények.
Bár ez kevéssé vígasztalhat minket – az elkövetkező generációkat, akik elől jelenleg is elhasználjuk az erőforrásokat, pedig még kevésbé – de Magyarország messze nem tartozik a legrosszabb adatokkal rendelkező országok közé. Meg sem nyugodhatunk azért, hiszen messze a „világelit” a fenntarthatóság szempontjából, de íme néhány elkeserítően rossz adat a nagyvilágból, a felsorolt országok a jelzett napokon érik el a túlfogyasztást (nem, nem elírás):
- Katar: február 10.
- Luxemburg: február 14.
- Kanada, Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Arab Emírségek: március 13.
- Ausztrália: március 23.
- Belgium: március 26.
- Dánia: március 28.
Annak érdekében, hogy néhány pozitív példát is láthassunk, érdemes a „szégyenlista” mellett megemlíteni Jamaicát (december 20.), Ecuadort (december 6.) és Indonéziát (december 3.), ők azok, akik a 2023-as adatok alapján a legközelebb vannak ahhoz, hogy az erőforrásfelhasználás szempontjából fenntarthatónak nevezhessük őket.
Ezt a szomorú napot érdemes arra is használnunk, hogy átgondoljuk, mi az, amit a legszűkebb környezetünkben mi magunk is megtehetünk annak érdekében, hogy ezt a dátumot minél távolabbra toljuk a mostaninál. Gyakori tévhit a fenntarthatóság, környezetvédelem kérdéskörében az, hogy az egyéni cselekvés nem jár érdemi hatásokkal. Természetesen abban igaza van a kétkedőknek, hogy amíg a világ legnagyobb szennyező országai és multinacionális nagyvállalatai kis túlzással szabályozatlanul rombolják a bolygót és a profit érdekében felzabálják valamennyi ember elől a meglévő erőforrásokat, addig az egyszer használatos csomagolóanyagok lecserélésével egyéni szinten nem fogjuk tudni megváltani a világot.
Azt viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy mint minden változás, ez is kicsiben kezdődik. Számos olyan, jelentős anyagi teherrel nem járó, sok esetben csupán szemléletváltást igénylő módszer van, amivel segíthetünk azon, hogy tudatosabban éljünk, csökkentsük az ökológiai lábnyomunkat és ezáltal segítsünk a bolygónak is, amelyen élünk és amelyen azt szeretnénk, hogy majd a gyermekeink és unokáink is élhessenek. Ezek közül szedtünk össze néhányat az alábbi cikkeinkben:
Környezetbarát mosogatás – mit, miért, mire helyettesíts
Helyben is beszerezhető eszközök és hasznos tippek a zöldebb háztartáshoz
Kicsiben is érdemes küzdeni az élelmiszerpazarlás ellen
kiemelt kép: Pexels, Artem Podrez
