2023. november 7-én folytatódik a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság népszerű előadás-sorozata, a Duna-Dráva Nemzeti Park Klub. Az ingyenes előadás-sorozatok résztvevői sok érdekes titkot hallhattak már eddig, és hallhatnak még ezután is a növény- és állatfajokról, miközben egyben betekintést is nyerhetnek a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságon folyó természetvédelmi szakmai munkálatokba, ezek mellett pedig Dél-Dunántúl természeti és kulturális értékeibe.
November 7-én a Duna-Dráva Nemzeti Park Klub soron következő előadásán kiderül, hogy mely vadfajok választották élőhelyül a várost, milyen problémákat okoznak és vannak-e lehetőségek az ellenük való védekezésre.
A 2023. november 7-i program előadója: Nagy Gábor, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa lesz.
Az előadás témája: Változások a városi vadkárban Pécsett
Előadás helyszíne: Tettye Oktatási Központ 7625 Pécs, Tettye tér 8.
Előadás kezdése: 17:00 óra
Előadás vége: 18:00 óra
Előadás időtartama: 1 óra
A programon való részvétel ingyenes!
A Duna-Dráva Nemzeti Park a Duna és a Dráva mentén jött létre. Természeti képének formálásában a víz játszotta a főszerepet. A két folyó, azok víztömege határozta meg a sokféle élőhely kialakulását, melyeken színes élővilágot találunk. A nemzeti park szinte teljes területe az egykori ártéren található.
A dunai szakaszról: A Duna mentén a Sió-csatorna torkolatától a déli országhatárig húzódik a védett terület. Itt található Gemenc és Béda-Karapancsa, melyek az Alföld részei. A Dunának ezen a szakaszon az esése csökken, így sebessége is kisebb, ezért középszakasz jellegűvé válik. Kanyarogva (meanderezve) folyt, a magával hozott iszapból és homokból zátonyokat épített, állandóan változtatta medrét. A túlfejlett kanyarokat természetes úton átvágta, így keletkeztek a holtágak és a mélyebb területen a belső tavak. A folyó vízrendezése alapjaiban változatta meg ezt a helyzetet. A folyószabályozások során a jeges árak gyorsabb levonulása, valamint a hajózás érdekében a kanyarokat átvágták, a folyót gátak közé szorították. A medret a gyorsabban folyó víz kimélyítette, ezért a vízszintje csökkent, sőt ez a talajvízszint jelentős csökkenését eredményezte. A holtágakkal tarkított sárközi szakaszon az árvízvédelmi töltést a folyamtól viszonylag távolabb építették meg, a Kalocsai Érsekség birtokhatárán. Így maradhatott fenn Európa egyik legnagyobb összefüggő hullámtere, Gemenc.
Az itt élő lakosság a XVIII. század végéig nem kísérelte meg útját állni az árvizeknek, hanem éppen ellenkezőleg, mind nagyobb területeket próbáltak bekapcsolni e természetes „légzésbe”. A Dunán évenként érkező hatalmas víztömeget nagyrészt mesterséges csatornák, úgynevezett „fok”-ok segítségével szétvezették a halászó víznek alkalmas tavakba, mélyedésekbe, a kaszálókra, legelőkre, gyümölcsösökbe. Közben a lassú áradással párhuzamosan mentették értékeiket és az állataikat. Ez a módszer a fokgazdálkodás, amely minimálisra csökkentette az árvíz pusztító hatását, valamint biztosította az itt élő emberek megélhetését, elsősorban bőséges haláldást adott. A halászat mellett a rideg állattartás, a ló és a szürke marha tartása a legfontosabb ártéri gazdálkodási forma. A rendszer működését biztosították a fokok. Egy-egy fok gyakran egész sor tavat látott el vízzel. Fenntartásuk jelentős szakértelmet és munkaerőt igényelt.
A gátak megépítésével a Duna és a holtágak kapcsolata megszakadt, a vízszintsüllyedés a fokokkal is megszüntette az összeköttetést. A mentett oldalon elmaradtak az árvizek, megkezdődött a kiszáradás és a feltöltődés. A nemzeti park ennek a természetes ártéri élő rendszernek a maradványait őrzi, és kiemelkedően fontos értékű a természetvédelemnek, mert Európában alig maradt meg ilyen kiterjedt ártéri vizes élőhely rendszer. – olvasható Duna-Dráva Nemzeti Parkról a termeszetvedelem.hu oldalon
