Sz. Szilárd nemrégiben kapott ítélete felrázta a közvéleményt. Ugyebár az történt, hogy egy rendőrt megölő férfit a bíróság beszámíthatatlanságra hivatkozva felmentette. Az újbudai rendőrgyilkos végül kényszergyógykezelést kapott. A rengeteg fórumkomment után, ami arról ír, hogy S. Szilárd megúszta az esetet, úgy döntöttem, klaviatúrát ragadok és leírom, hogy miért nem igaz ez, és miért lehetséges, hogy a tettes valójában súlyosabb „büntetést” kapott, mintha elítélték volna.
Miért kell a kényszergyógykezelés?
A kényszergyógykezelés létét egy a törvényben szereplő büntethetőséget kizáró ok, a kóros elmeállapot teszi szükségessé. Miről is van szó?
„Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követi el, amely képtelenné teszi cselekménye következményeinek a felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.”
Tehát ha valaki olyan szinten beszámíthatatlan, hogy nincs tudatában annak, hogy amit tesz, és az milyen következményekkel jár, az nem büntethető, nem kerülhet börtönbe. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy ez csupán a vele született, illetve kialakult pszichés betegségekre vonatkozik. Nem alkalmazható például abban az esetben, ha valaki azért beszámíthatatlan, mert sokat ivott, vagy bedrogozta magát; ebben az esetben mivel az ember önhibájából vált ideiglenesen beszámíthatatlanná, felel a tettéért.
Hogy ki dönt erről? Jogilag és formálisan a bíró mondja ki az ítéletet, valójában ez inkább szakértői kérdés, amikhez a bírók gyakorlatilag kötve vannak. Ha egy orvosszakértő valakiről azt állapítja meg, hogy beszámíthatatlan, akkor a bíró nem igazán tud olyan döntést hozni, hogy valójában mégis az, mert az a szakmaiságát vonná kétségbe.
De mi is az a kényszergyógykezelés?
És itt jön képbe a kényszergyógykezelés: mert az oké, hogy egy beszámíthatatlan embert ne büntessünk, de azért mégsem szabad azt megengedni, hogy szabadon járja az utcákat, és azt tegyen, amit akar. Ezért fele szemben intézkedéseket – köztük kényszergyógykezelést is – lehet elrendelni.
És aki azt hiszi, hogy a kényszergyógykezelés arról szól, hogy heti egy alkalommal két órára bemegy valaki egy kórházba, ahol vizsgálják, az nagyot téved: ez ugyanúgy egy szabadságelvonással járó intézkedés, mint a börtönbüntetés, a kényszergyógykezeltnek a nap 24 órájában az Igazságügyi Megfigyelő- és Elmegyógyintézetben kell lennie, zárt körülmények között, hasonlóan korlátozott látogatási lehetőséggel, mint a börtönökben. Én, aki látogatóban járt már az intézményben, merem mondani: semmivel sem jobb körülmények között, mint a börtönökben.
Meddig maradnak benn?
Na, ez megint egy izgalmas kérdés: a szabadságvesztés-büntetésekkel ellentétben ugyanis a kényszergyógykezelés határozatlan idejű. Ez azt jelenti, nagyon leegyszerűsítve, hogy főszabály szerint a kényszergyógykezeltet félévente vizsgálják felül. Magyarul elképzelhető, hogy fél év múlva szabadul. De az is, hogy 10-15 évet ott marad, mert végig indokoltnak tartják a kényszergyógykezelést.
Azt beismerem, hogy ma már jó eséllyel korábban szabadul valaki a kényszergyógykezelésből, mint a szabadságvesztésből, de ez elsősorban az elmúlt évek szigorodó kriminálpolitikájának köszönhető. Az egyre magasabb büntetések, valamint a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének elvétele bizonyos esetekben jelentősen meghosszabbította a szabadságvesztés-büntetések időtartamát.
Ugyanakkor nem mindig volt ez így. A 2000-2010 közötti időszakban valódi problémaként jelent meg, hogy mivel a kényszergyógykezelésnek – ellentétben a szabadságvesztéssel – nincs egy fix lejárati dátuma, ezért nagyon sokszor hosszabb ideig vannak benn a kényszergyógykezeltek az IMEI-ben, mint azok a beszámítható emberek a börtönökben, akik hasonló bűncselekményt követtek el. Egy rövid ideig volt is érvényben olyan szabály, hogy a kényszergyógykezelés időtartama nem lehet hosszabb, mint az elkövetett bűncselekményre kiszabható maximális büntetés, de ezt a szabályt azóta eltörölték.
Az ugyanakkor ma is jellemző, hogy az emberölés vagy más nagyon súlyos cselekmények elkövetői nem szabadulnak fél év alatt, hanem nagyon hosszú éveket kell letölteniük, mielőtt elhagyhatnák az intézményt.
Borítókép forrása: Borsonline.hu
