A hétvégén került megrendezésére Kozma Lilla Rita második könyvének, a „Köd a Szobában” c. regénynek a bemutatója. A könyv középpontjában egy olyan téma áll, amiről senki sem szeret beszélni, mégis nagyon fontos, hogy ne seperjük szőnyeg alá, mert emberi életek mehetnek tönkre emiatt. A bemutató előtt Lilla lapunknak is adott egy rövid riportot.
Az első köteted egy novellagyűjtemény volt, most viszont egy önálló regényt írtál. Mennyiben volt számodra ez más érzés, más kihívás, mint az Utcamesék?
Érdekesség, hogy igazából ezt a történetet is először novellagyűjteményként szerettem volna megírni, de aztán Péterffy-Novák Éva kérdezte, hogy ebből miért nem szeretnék inkább egy regényt írni? Eleinte szkeptikus voltam, de aztán azt mondta, nézzem meg a novellákat egyben, címek nélkül. És végül egyetértettem vele és elfogadtam a javaslatát.
Az Utcamesék annyiban jelentett más kihívást, hogy ott elsősorban a szociális munkám során szerzett szakmai tapasztalatomról, az ott átélt szakmai kihívásokról, traumákról és kiégésről mesélek. Ez viszont egy komplexebb történet, egy komplett terápiás út bemutatása, egy felívelő gyógyulástörténet két karakteren keresztül, kevesebb szakmával, de komplexebb történettel.
A tavalyi évben kiálltál a nyilvánosság elé és őszintén vallottál a saját gyerekkori traumáidról. Mennyiben alapul ez a történet valós eseményeken, akár a sajátodon?
A két fő karakter Anna és Péter, nincs is más nevesített karakter a regényben. Anna traumái valamennyire megegyeznek az enyémmel, ugyanakkor nem kizárólag az én korábbi helyzetemet mutatja be. Péter karaktere nagyon komplex, sokkal komplexebb, mint Annáé, de ő sem kizárólag az én terapeutámnak a mintája, hanem nagyon sok ember jelleme benne van, kicsit az enyém is.
Kiknek tudnád ajánlani a könyvet? Van-e olyan személy, akinek inkább nem javasolnád?
Nagyon szívesen ajánlanám oktatók, pedagógusok számára, hogy vigyék be az óráikra és edukatív céllal használják. Amiről tudok, hogy az Utcamesékkel ez megtörtént, több középiskolába bekerült, és ezen keresztül beszéltek a hajléktalanságról.
De igazából bárkinek tudom ajánlani. Az egyedüli akadály az életkor lehet, 12-13 éves és annál fiatalabb gyerekeknek még nem ajánlom, mert ebben az életkorban még túlságosan felkavaró lehet számukra ez a történet. Ha egy gyerek érdeklődik, akkor inkább azt javaslom, hogy a szülei olvassák el.
Tervezed-e következő regény vagy novellakötet írását?
Egyelőre nem, most jött ki ez a mű, nagyobb volumenű kézirat nincs tervben, még gondolatok szintjén sem. Aztán persze ki tudja, mikor kapok majd ihletet a következő könyv megírására.
