A környezetvédelem, klímaváltozás kifejezések már a mindennapokban megszokottá váltak az elmúlt évek során. Mindenkinek van valamilyen élménye, véleménye, sokaknak saját tapasztalatai is ezekkel a témákkal kapcsolatban, hiszen ma már ezek nem csupán a nagy zöld szervezetek és az ismeretterjesztő műsorok világában létező dolgok.
Sokat hallhatunk a klímacélokról, karbonsemlegességről is akár európai, akár magyarországi, akár világméretű, tehát globális viszonylatban. Nem hibáztathatunk ugyanakkor senkit, aki úgy érzi, hogy bár ezeket a szavakat és kifejezéseket ismeri, de a sok nyilatkozat között már annyira össze van zavarodva, hogy fogalma sincs arról, hogy az országok és az Európai Unió vezetői jelenleg milyen célokat tűztek ki, ezekhez pontosan mit és milyen céldátummal szeretnének teljesíteni.
Nem könnyíti meg a tisztánlátást az sem, hogy időnként olvashatunk különféle újabb bejelentésekről, amik olyan világtalálkozókon születnek, ahol az országok vezetői ugyan a szavak szintjén elismerik a klímaváltozás súlyosságát és ők maguk is sürgetik a probléma megoldását, a fenntarthatósági célok mielőbbi teljesítését, a találkozóra mégis óriási konvojokkal – természetesen belsőégésű motorral szerelt járművekből állnak – és magánrepülőgépekkel érkeznek.
Az Európai Unió hosszútávú célja, hogy 2050-re klímasemlegessé váljon. Ennek eléréséhez azt a köztes célt tűzték ki, hogy 2030-ra – ne feledjük, hogy ez távolinak tűnhet, de már csak hét év – a tagországoknak, így Magyarországnak is, legalább 55 százalékkal csökkenteniük kell az üvegházahatásúgáz-kibocsátásukat. Az EU-s döntéshozók többek között a 2030-as kibocsátáscsökkentés eléréséhez az alábbi célokat fogalmazták meg:
- a zöld finanszírozásra vonatkozó standardok javítása
- az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer megerősítése
- az éghajlatbarát innováció ösztönzése
- a méltányosság és a költséghatékonyság biztosítása
Arról, hogy ezeknek a céloknak a teljesítése jelenleg hogyan áll, az Európai Számvevőszék friss jelentését olvasva kaphatunk információkat. Röviden összefoglalva, a szervezet szerint kevés az esély arra, hogy a 2030-ra kitűzött célok megvalósítása sikeres lehet.
Ezeket a célokat – a szavak szintjén legalábbis biztosan – a magyar kormány is kitűzte maga elé, tehát elvileg Magyarország is határozott és komoly lépéseket tesz a karbonsemlegesség, kibocsátáscsökkentés, vagyis végsősoron a klímacélok teljesítése érdekében. A hangsúly az elvileg szón van, nem szabad azonban naivan azt gondolnunk, hogy ezek a vállalások önmagukban megoldást jelentenek. Mindaddig, amíg az Európai Unió tagállamai – köztük Magyarország – nem lép fel érdemben a legnagyobb szennyezőnek számító multinacionális nagyvállalatok szennyező tevékenysége ellen, ne várjunk valódi változást ezen a téren.
Vannak olyan kérdések, amikben a társadalom finoman szólva is megosztott. Ilyen például az akkumulátorgyárak ügye. A kormány a zöld átállásra, elektromobilitásra hivatkozva jelenti be egymás után a hatalmas, főként kínai vagy koreai cégek beruházásait, akik különböző, az akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó üzemeiket hoznák Magyarországra. A fő probléma ezekkel a beruházásokkal és a gyárakkal az, hogy a kormány figyelmen kívül hagyja ezeknek az óriási energiaigényét, valamint Göd, Bátonyterenye és Szigetszentmiklós példáját látva – ezeken a településeken a már működő gyárak a folyamatos szabálytalanságaik, baleseteik miatt rendszeresen szerepelnek a hírekben – joggal aggódhatnak az érintett települések lakosai azért is, hogy az illetékes hatóságok képtelenek betartatni a környezetvédelmi és egyéb előírásokat.
