Nem kell mindig feltétlenül nagy dolgokra gondolnunk akkor, amikor szóba kerül a környezetszennyezés és terhelés vagy pazarlás. Az úgynevezett ökológiai lábnyomunkhoz, ami azt mutatja meg, hogy csúnyán fogalmazva a „létezésünkkel”, tehát napi tevékenységünkkel, életünk hétköznapi, megszokott dolgaival milyen hatást gyakorlunk a minket körülvevő környezetre és nagyobb távlatban vizsgálva, a bolygóra, hozzátartozik példának okáért az is, hogy mennyire vagyunk tudatos vásárlók, mennyire gondolkodunk előre az élelmiszerboltokban és aztán a konyhában.
Az élelmiszerpazarlás világméretű probléma, így sajnálatos módon az Európai Unió valamennyi tagállamát, köztük Magyarországot is érinti. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal 2022. novemberében közölt adatai szerint hazánk valamelyest jobban áll a többi EU tagállamhoz képest, ugyanis az uniós állampolgárok átlagosan 70 kilogramm, míg a magyar emberek fejenként átlagosan 66 kilogramm élelmiszerhulladékot – értsd kukába dobott élelmiszert – termelnek évente. Mivel első olvasásra könnyen azt gondolhatnánk, hogy ezek nem túl nagy számok, még egyszer kiemelném, hogy ezek egy emberre vonatkozó adatok, így azért, ha utánaszámolunk és felszorozzuk ezt akár az EU-s állampolgárok, akár a magyar lakosság számával, már egy sokkal riasztóbb számot kapunk.
Azon túl, hogy a saját pénztárcánknak sem teszünk jót ezzel a felelőtlenséggel, ne feledjük, hogy mivel hulladékról van szó, jelentős környezetterheléssel is jár a dolog, ami hosszútávon az amúgy is szemétbe fuldokoló bolygónknak árt. Persze a kidobott élelmiszer önmagában messze nem okoz olyan károkat, mint a jóval hosszabb lebomlási idővel rendelkező műanyagszemét, de ne feledkezzünk el arról sem, hogy a megvásárolt étel – ha csak nem vagyunk annyira tudatos vásárlók, hogy csomagolásmentes üzletekben szerezünk be mindent – bizony műanyag csomagolásban érkezik a boltokba és így kerül a konyhánkba, hűtőnkbe is.
Ha zöld szempontok alapján vizsgáljuk a kérdést, akkor felmerül az értelmetlen hulladéktermelés problémaköre mellett egy nagyon fontos társadalmi szempont is, amit szintén nem hagyhatunk figyelmen kívül. Gyakori tévhit az emberek körében egyébként is, hogy a „zöldek” és az „ökopolitika” kifejezés hallatán csupán a magukat fához láncoló aktivisták jutnak eszükbe. Ezen fogalmak alatt ugyanis nem csupán a természeti kincsek védelmét értjük, a nagy egészhez hozzátartozik az is, hogy a gazdaságpolitikai, társadalmi, környezeti kérdésekben egyaránt egy fenntartható rendszert működtessünk. Így kanyarodunk tehát vissza a társadalmi fenntarthatósági problémákhoz, amiket az élelmiszerpazarlással kapcsolatban tapasztalhatunk. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) és társszervezeteik közreműködésében készült 2022-es elemzés alapján 2021-ben világszerte az éhezők száma meghaladja a 820 millió főt. Nyilvánvaló, hogy nem oldja meg az éhezést az, ha holnaptól, a cikk elolvasását követően úgy dönt valaki, hogy tudatosabb vásárlásba és főzésbe kezd annak érdekében, hogy a vasárnapi ebéd fele ne a kukában végezze, de ezek az elképesztő és igen szomorú számok talán adhatnak egy kis motivációt a saját életünkben történő változások elindításához.
Szintén nem az éhezés felszámolásának számító csodaszer, de kis közösségekben a résztvevő szereplők számára kölcsönösen előnyös – és a bolygónk számára is pozitív hatásokkal járó – kezdeményezés például az ételmegosztás. Magyarországon az ételmegosztásnak az egyik legjobban használható online megoldása a Munch, ami vendéglátóhelyek, pékségek és boltok el nem adott, de jó minőségű élelmiszereit, ételeit segít értékesíteni az érdeklődők számára. Így az adott bolt, üzlet tulajdonosa is jól jár, hiszen az áruját nem kell a kukába dobnia, a vásárlók pedig az eredeti árhoz képest sokszor jóval olcsóbban juthatnak hozzá szuper ételekhez, sütikhez. A Munchnak egyébként vannak már pécsi partnerei is, így érdemes letölteni az appot és körbenézni.
kiemelt kép: Pexels/Rachel Claire
