A Csülök Bár volt az első olyan hely, amiről a Bahír keretében írtam, így nyilván nosztalgiával tölt el a hely. Azóta ott ünnepeltem a doktori címemet is (azt a grillterasz részén) és néhányszor jártam is ott, utoljára 2 hete egy családi ebéden. Hezitáltam, hogy mit egyek, amikor magakadt a szemem az egyszemélyes tálon. Ezen van csülök, tartja, sült csirkemell, sült debreceni, steak burgonya, savanyúság és hagymás-mustáros mártás.
Nagyon tetszett, bár volt némi félelmem azzal kapcsolatban, hogy vajon meg tudom-e enni? Ez alsóhangon 4 szelet hús, ami már önmagában határeset, ha még nagyok is, akkor lesz vele gond. De végül a kíváncsiságom győzedelmeskedett. Levest viszont úgy döntöttem, nem eszek. A családban volt, aki kipróbálta a húslevest vagy a zöldséglevest és mindenkinek nagyon ízlett, szóval biztosan finomak voltak, de erről érdemben nem tudok írni.
És megjött az egyszemélyes tál, íme:
Na jó, foglaljuk össze:
- 2 csülök
- 1 csirkemell
- 1 tarja
- 1 debreceni
- 1 sült szalonna
És mindegyik baromi nagy, a szalonna és a debreceni is teljes értékű húsétel a tálon, nem csak kiegészítő. És akkor a köretről, a savanyúságról és a mártásról még nem is beszéltünk. Már az elején tudtam, hogy ennyit képtelenség lesz megennem, és nem is fogom erőltetni, inkább megeszem kb. a felét, a maradékot meg elcsomagoltatom és nekem vagy apának jó lesz másnap.
Az ételek közül a legjobb – méltón a hely nevéhez – a csülök volt. Ropogós, de mégis omlós, fűszeres, nagyon finom. A tarjából csak egy nagyon kis darabot kóstoltam meg, hogy tudjam értékelni, de teljesen rendben van az is, szintén nem spóroltak a fűszerekkel és nagyon jól át is sült. Talán a csirkével volt egyedül egy kis bajom, szerintem ez minimálisan alulkészült. Persze nem volt azért nyers, meg tudom, hogy a csirkemellet nagyon könnyű kiszárítani, de ez talán még egy rövid időt sülhetett volna. A debreceni szintén egy jó minőségű alapanyag, intenzív fűszerezéssel, a sült szalonna meg hozza, amit kell egy ilyen ételben. Végül egy csülköt, a csirke nagy részét, a szalonna és a debreceni felét és egy kevés tarját ettem, a maradék ment a csomagba.
A steak burgonya szintén nagyon ízletes, és aminek nagyon örülök, hogy szinte egészében ropogós volt, nem éreztem azt, hogy kívül sült, belül főtt burgonyát eszem. A savanyúságok is ízletesek, nincs semmi rendkívüli, amit ki tudok emelni, de baj sincs velük, a funkciójukat ellátja. Az egyetlen dolog, ami nekem pici negatívum volt, az a mustáros-hagymás mártás. Ne értsük félre, maga a mártás nagyon ízletes, önállóan értékelve semmi kivetnivalót nem látok benne. Viszont egy pikáns elemről beszélünk úgy, hogy közben nagyon karakteres húsféléket eszünk. Én lehet, hogy ide inkább egy olyan mártást tennék, ami picit lágyít az ételen, picit visszafogja a fűszereket és ad egy kis kontrasztot.
Illetve azt még megjegyzem, hogy bár ezekből sem kaptam keveset, de igazából úgy, hogy a húsoknak kb. a felét ettem meg, a köretelemek nagyrészt azért elfogytak, tehát az volt az érzésem, hogy ez a köret arányaiban – a húsokhoz képest – picit kevés volt (ismét szeretném elkerülni a félreértést: egy átlag méretű ételhez bőségesen elég lett volna, viszont ha meg tudtam volna enni az összes húst, akkor az utolsó szeletre szerintem már nem jutott volna belőlük).
Így, hogy csak a felét ettem meg az ételnek és nem próbáltam leerőltetni annyit, ami belém fér, még jó ízzel fogyasztottam el egy desszertet, egy barackos-túrós palacsintát. Érdekes volt számomra, hogy amíg a főételnél egy csárdaétterem benyomását éreztem, addig a desszertnél egy ízig-vérig modern helyét. Színes tányéron tálalás, normál mennyiség, szép díszítés, hideg-meleg játék a palacsinta és a mártás viszonylatában. Ízeiben viszont nagyon jó, a túrókrém kellemes, a barackot sem spórolták ki, a vanília meg jó édes (miközben a túróban van némi citrom, ami így remekül harmonizál.). Szóval lényeg a lényeg, ez is nagyon finom.
A főétel 4.700 forintba került egyébként, ami nem kis összeg, viszont ha abba gondolok bele, hogy ez gyakorlatilag 2 étkezésre elegendő kaja volt, akkor azért már is nagyon más a leányzó fekvése. Egyébként azt láttam, hogy a legtöbb asztalnál csomagoltatnak, szerintem sokan csinálják ezt, hogy idejönnek, rendelnek ételt, a maradékot elcsomagoljál vacsorára vagy másnak ebédre. Nincs ezzel baj egyébként, ez is egy irány, és rengetegen pont ezért szeretik a Csülök Bárt, mert innen kétlem, hogy bárki éhesen távozott volna. És e mellett még finom is. Kell ennél több?
