A magyar háztartások közel harmadában van kutya, és a kutyatartók 65 százaléka családtagként tekint négylábú kedvencére. Tízből egy magyar kutyatartó számára pedig kedvence rendkívül, akár mindenkinél fontosabb az életében – derült ki a Kutyaszemmel program által támogatott legújabb felmérésből, amelyet az ELTE Természettudományi karának munkatársai végeztek.
Az ELTE MTI-hez eljuttatott közleménye szerint ugyanakkor a szoros kötődés nemcsak az emberi kapcsolatok terén vet fel kérdéseket, de a kutya természetes igényeit sem minden esetben veszi figyelembe.
Az ELTE Etológia Tanszék, valamint az ELTE Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszék szervezésében folyó kutatás során azt vizsgálják, hogy a családtagként tartott házikedvencek milyen hatással vannak az ember társas viselkedésére és e körülmény milyen kihívások elé állítja az evolúció során nem feltétlenül erre az életformára felkészített kutyát.
A szakemberek régóta tudják, hogy az egy lakosra jutó gazdával rendelkező kutyák számát tekintve Magyarország a világ élvonalában van. A Cofidis Kutyaszemmel program által is támogatott országos reprezentatív felmérés előzetes eredményei szerint Magyarországon a felnőttek 30 százaléka él olyan háztartásban, ahol van kutya. A városi kutyatartás elterjedésével átalakult az élettér, mára már a kutyás háztartások 61 százalékában a négylábú a lakásba is bemehet.
A megkérdezettek többsége úgy véli, hogy az emberek elsősorban házőrzés miatt tartanak kutyát, ám 45 százalékuk szerint a négylábúakkal való együttélés oka érzelmi igény (ne legyenek magányosak vagy mert szeretik). A kutyatartók többsége (65 százalék) valóban családtagként tekint kedvencére, sőt 16 százalékuk szerint a kutya egy „szőrös gyerek”. Tízből egy magyar kutyatartó számára kedvence akár mindenkinél fontosabb az életében.
A válaszadók szerint a kutyával való együttlétben a biztonságérzeten túl a legnagyobb örömöt a simogatás és az érintés adja (90 százalék), továbbá az, hogy társaságot nyújt és csökkenti a magányt (72 százalék), valamint az, hogy gondoskodni lehet valakiről (69 százalék).
„A tudomány mai állása szerint az ember boldogságának kulcsa az értékes emberi kapcsolatok megléte. Azonban egyre kevesebb gyermek születik, így csökken a testvéri és tágabb rokoni kapcsolatok száma. A legszorosabb emberi kapcsolatháló hiányában a feltétel nélküli szeretet és a szeretve lenni érzése hiányt szenved. Előfordulhat, hogy a gondoskodás a kutyákra tevődik át, mert az elégíti ki a természetes emberi érzelmi igényeket” – magyarázza a jelenség hátterét a kutatást vezető Kubinyi Enikő, az ELTE Etológia Tanszékének munkatársa.
A közleményben felhívták a figyelmet arra, hogy a városi kutyatartás életforma lett, vannak azonban ellentmondások és kihívások. „A kutya lett az a ‘szőrös gyerek’, aki nem költözik el otthonról. A szeretetteljes kapcsolaton túl azonban gyakori jelenség, hogy nincsenek egyértelmű határok, szabályok, a végeredmény pedig viselkedési problémás kutyák sora. A kialakult helyzet a gazdára, sőt a környezetére is negatívan hathat vissza. Nem mindegy tehát, hogyan szeretjük a kedvencünket, mert ez nem csupán a kutyásokat érintő kérdés” – világít rá az ellentmondásokra Topál József viselkedéskutató, a Kutyával az Emberért Alapítvány kuratóriumi elnöke.
A Kutyával az Emberért Alapítvány 1996-ban alakult meg azzal a céllal, hogy a speciálisan kiképzett segítőkutyák Magyarországon is elterjedjenek, és újfajta, szociális segítő szerepben állhassanak munkába. Az ELTE Etológia Tanszék kutatóinak szakmai támogatásával Magyarországon az elsők között kezdett speciális kutyákat alkalmazni terápiás fejlesztő foglalkozásokon és jelenleg is több ilyen programot tart fenn.
MTI
