Az élelmiszerek áremelkedése egészen mellbevágó hazánkban, az ábra az utóbbi egy év alatt történt inflációt összegzi, csak a kajára vonatkozóan. A saját érzésünk időnként ezt is meghaladja: a kenyér-tojás-sajt-felvágott kombináció ezt pl. biztos meghaladja, egy Jakab-szendvics (parizeres zsömle, pláne megvajazva) sem jön ki a tavalyi ár plusz egyharmadból. – írja KARD nevű közéleti oldal szerzője.
Ami ebben a szép (?), hogy hazánkat mindenki agrárhatalomnak könyveli el, elvileg tehát ez nem lenne kötelező.
Van ebben egy alapinfláció, olyan 10-15%, ami minden országban észlelhető. A nyugodt, „bő évtized” alatt a világgazdaság globális ároptimalizációját először a covid, másodszor az olcsó orosz energia elzárása (gyakorlatilag a technológiai szankciókra adott válaszként az oroszok letekerték a gázcsapot a legtöbb export-irányukba) ezt kibillentette, így ennek hatását mindenki megérzi. De mi a többi?
Élelmiszerben nyilván érvényesül, hogy az orosz támadás miatt az ukrán gabonaexport (ez globálisan is elég érdemi, árakat befolyásoló) tétel erősen visszaesett, részben a termelés visszaesése, részben a szállítás lehetetlenné válása (fekete-tengeri blokád) miatt.
Az Alföldet, a magyar mezőgazdasági termelés központját sújtó brutális aszályt a szeptemberi esőkkel a köztudat elfelejteni látszik, de a nyoma itt van, részben ezekben a számokban is. Ez is egy hatás, ne engedjük el ezt ilyen könnyen.
És marad az, amelyet pártunk és kormányunk leginkább másra kenne: a saját gazdaságpolitika hatása. Nálunk nem 10-15% az alapinfláció, hanem meghaladta a 20%-ot is. Választás előtti költekezés, az éves költségvetési összeg 10%-át megközelítően (adóvisszatérítés, 13. havi nyugdíj, 25 év alattiak szja-mentessége, fegyverpénz): ha ennyi pénzt „öntünk” a piacra, abból mi lesz? Mindenki megmondta előre, hogy infláció. Nem „háborús”, meg „szankciós”, hanem saját, hazai, madárlátta. Aztán ha emelkedtek az árak, nem fognak visszamenni csak azért, mert megvolt a választás, vége a pénzöntésnek. És persze jöttek a fenti, valóban háborús és a szankciókra adott orosz válaszból következő hatások is, csak a saját hazai túlköltésünkhöz hozzáadva sokkal magasabb értékre ment így az infláció.
Jött ehhez még augusztusban az akkor csúcsra emelkedett áron eszközölt nagybevásárlás gázból, meg hogy ehhez legyen elég eurónk, a forint brutális, a régiós devizákat messze lepipáló gyengülése, ami szintén inflációt gerjeszt. Ezt most egy hete sikerült megfogni: a régiós szinten viszonylag alacsony devizatartalékunk „bevetésével” a gázvásárlásra. Kérdés, meddig tart ki a tartalék és milyen áron veszünk gázt. Ez utóbbihoz ajánlom a ma hajnali híreket is: Magyarország „sikeresen megakadályozta az uniós gázár-sapka bevezetését”. Ki fog emiatt többet fizetni a gázért és kinek? A norvég gázt ismert áron vevő lengyelek vagy az orosz gázt titkolt áron vevő magyarok?
Ez mind ott van a 800 forintos kenyérben és a 100+ forintos tojásban. És sajnos még nincs vége.
