Premier előtt, egy közönségtalálkozó keretében mutatták be a legújabb magyar filmet, mely a Zanox – Kockázatok és mellékhatások címet viseli. A találkozón – köszönhetően egy nagyon kedves barátom meghívásának – én is részt tudtam venni.
A film egy kísérleti stádiumban lévő, szorongás elleni gyógyszerről szól, melynek egy fura mellékhatása van: ha valaki a gyógyszer bevétele után házi pálinkát iszik, akkor visszaugrik az időben arra az időpontra, amikor utoljára bevett a tablettából. Az egyik kísérleti az alany, a szóbeli érettségi előtt álló Misi, felfedezi ezt a különleges tulajdonságot és emiatt folyamatosan az időben visszaugrálva próbál megelőzni tragédiákat, ám hamar megtapasztalja a pillangó-hatás következményeit: ahol egy problémát megold, ott rögtön egy új keletkezik…
Összességében nekem tetszett a film. Végig ütős poénok vannak benne, és igazából nagyon nehéz komolyan venni a filmet, de mégis bemutat valós kérdéseket: ahogy az időutazások során egyre jobban mélyül a főszereplő válsága, az nagyon elgondolkodtató, és felveti a kérdést, hogy helyes-e egyáltalán a múltat megváltoztatni. E mellett, bár nem kapott sok játékidőt, de számomra izgalmas és komoly kérdés volt a gyógyszerkísérlet folytatása körüli vita is.
A filmben engem legjobban a vége lepett meg: a főszereplő sorsa annyira válságossá válik, hogy végső kétségbeesésében a gyógyszerkísérletért felelős professzort küldi vissza az időbe, hogy megelőzzön egy katasztrófát. És én arra számítottam, hogy innentől kezdődik a film legdrámaibb és legkomolyabb része. Ehhez képest sikerült újabb poénokkal teljesen ellazítani a nézőt: bár egy lány életének megmentése volt a legfőbb cél, a professzort inkább két másik cél motiválta: az egyik a kísérlet leállítása, a másik pedig valami nagyon „emberi”…de ennél többet már nem akarok írni a sztoriról, hogy megmaradjon az élmény a nézőknek!
A filmnek több Baranya megyei vonatkozása is van: a főhős nagymamáját játszó Sólyom Katalin jelenleg is a Pécsi Nemzeti Színház színésze, a felvételeknek pedig egy jelentős része Komlón készült. Ez utóbbit a film rendezője – Baranyi Benő – azzal indokolta, hogy egy iparvárost képzelt el az események helyszínéül, és erre Komló kiválóan alkalmas volt.
A filmet követő közösségtalálkozón – amelyen a rendezőn és Sólyom Katalinon kívül a film főszereplője, Bálint Előd is részt vett – sok érdekes információra derült fény. A film alig százmilliós költségvetésből készült, ami filmes mércével mérve nem túl magas (összehasonlításképp: a véleményem szerint a magyar filmipar szemétdombjának legaljára való Elk.rtuk 1.160 millió forintból gazdálkodhatott), ezért törekedni kellett a gazdaságos forgatásra.
Érdekes jelenete volt a forgatásoknak egy ágy eltörése, ami eredetileg nem szerepelt a tervek között, ám a baleset ellenére a két főszereplő annyira benne maradt a karakterébe, hogy végül az ágytöréses jelenet is a film részévé vált. A szereplők közül a rendező külön kiemelte Dráfy Mátyás Jászai Mari-díjas színészt, színházigazgatót, a Komáromi Jókai Színház színészét, aki – tudomása szerint – először kapott szerepet magyar filmben.
Sólyom Katalin azt is elmondta még, hogy ő most látta először a teljes filmet és nagyon meglepődött, ugyanis a saját jelenetei alapján azt hitte, hogy egy komoly, drámai filmet fog nézni, és nem gondolta volna, hogy ezt a témát ennyire szórakoztatóan és viccesen sikerül feldolgozni.
A film pécsi premierjére holnap kerül sor a Cinema Cityben (Pláza) 16 óra 30 perckor. Akit érdekel, szeretettel várják én csak ajánlani tudom!
