Bosznia-Hercegovina történelme finoman szólva is zaklatott volt, csakúgy mint a térség szinte valamennyi országának. Megszállók és elnyomók, véres háborúk, népírtások, gyilkosságok kísérték végig az ország történelmét, és ahogy mondani szokás Szarajevóban kezdődött, és ért véget a XX. század, Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökös meggyilkolásával, és a délszláv háborúval. Mégis Bosznia-Hercegovina és pláne Szarajevó olyan ékszeresdoboz, amit bűn nem felfedezni, pláne, hogy Pécstől gyakorlatilag egy köpésre található. Ezt kihasználva látogattunk el a délszláv államba ezen a hosszú hétvégén!
Maga az utazás elég spontán jött, szerdán találtuk ki, hogy megyünk, szombat hajnalban pedig úton is voltunk Bosznia-Hercegovina fővárosa felé. Régóta vonzott Szarajevó, hiszen történelmünk fontos eseményei történtek itt, miközben az ország természeti szépsége gyakorlatilag páratlan. Mindemellett kifejezetten olcsó úti cél, pláne Európa nyugati feléhez képest. A belvárostól húszpercre lévő szállodába két éjszaka, négy fő részére reggelivel ötvenezer forintba került, az éttermekben, boltokban pedig hasonló árakat találhatunk, mint itt Pécsett. Ha valaki akar egy nem zsebbe nyúlós utazást, Bosznia remek választás lehet. De miket lehet csinálni itt?
Kezdjük Szarajevóval, aminek rendkívül nyüzsgő, élettel teli belvárosa van, egyértelműen érződik rajta a török hatás, a bazársor gyakorlatilag olyan, mintha Törökországban, vagy egy random Rejtő-regényben lennénk. Nyüzsgés, emberek, árusok, gagyi és kevésbé gagyi portrékákkal, remek éttermekkel és kávézókkal (a bosnyák kávé megkóstolását melegen ajánlom, és nem összetévesztendő a török kávéval, nem ugyanaz a kettő!), Európából nézve szerintem páratlan Szarajevó belvárosa. Ha pedig felmegyünk a város felé, csodálatos kilátásban lesz részünk, és hála a nemrégiben újonnan átadott felvonónak mindezt kényelmesen és gyorsan megtehetjük. Beszéljenek itt helyettem a képek.
Természetesen múzeumokból sincs hiány, habár ahogy fentebb is írtam a város és az ország történelmének voltak egészen borzalmas részei, a múzeumok többsége (legalábbis ahol én jártam) pedig ezekről szólnak: a város ostroma, a délszláv háború borzalmai, a srebrenicai népirtás, melyeket fotókon és videókon is alaposan bemutatnak. Véleményem szerint ezeket igenis érdemes megnézni, hiszen történelmünk része, melyből kötelességünk tanulni, de nem árt hozzá az erős idegrendszer és gyomor. Vannak tényleg nagyon-nagyon megrázó felvételek. A War Childhood Museumban sikerült egy ott dolgozó helyi férfival beszélgetnem, akitől megkérdeztem, hogy mégis, hogyan lehet ezek után egy országban élni a szerbekkel és a horvátokkal (hiszen mindkét etnikum jelentős számban képviselteti magát az etnikailag és felekezetileg is megosztott országban) aki elmesélte, hogy az emberek megpróbálnak továbblépni. Meglepően sok vendég érkezik Banja Lukaból (a boszniai szerb köztársaság fővárosa), és Belgrádból is, de alapvetően az átlagemberek között nincs konfliktus és feszültség, azt mindig a politika generálja. Ismerős. A War Childhood Museum közelében található a Galerija 11/07/95 ami a srebrenicai népírtást mutatja be, képeken, archív videókon és audiovizuális formában. Megrázó, sokkoló, ennél jobb szó nem jut rá eszembe, de továbbra is azt gondolom, hogy ezeket látni kell, ezeket meg kell ismerni.
Másnap Mostar felé vettük az irányt, egy rövid autópályás szakasz után következett a hegyi út, ami egyfelől gyönyörű volt, elképesztően szép tájakon haladtunk, másfelől meglepően jó volt az út mindenhol (ez az egész országra igaz), így egyáltalán nem bántuk, hogy még nincs végig autópálya. Egyébként épül mindenhol, döbbenetes ütemben fejlődik az az ország, amit harmincévvel ezelőtt gyakorlatilag szétlőttek. Mostar egy csoda, természetesen a világörökség része, gyönyörű a híd és az óváros, ráadásul innen csak néhány kilométerre van Blagaj, ahol muzulmán szerzetesek laktak (és laknak a mai napig), hagyom, hogy ezúttal is a képek beszéljenek helyettem.
Bosznia-Hercegovina mindenképpen megér egy utazást, pláne Baranya megyéből, hiszen közel van, egy teli tank üzemanyagból megjárható, egyáltalán nem drága, a helyi lakosok nagyon kedvesek, a természet pedig egyszerűen gyönyörű.
