2010 óta gyakorlatilag mindenki sorra került, minden szakma és minden társadalmi réteg volt már ellensége az Orbán-kormányoknak, felsorolni is nehéz lenne, hogy kikbe és mikor rúgott bele Orbán vagy valamelyik pribékje.
Tanárok, orvosok, ápolók, liberálisok, egyetemisták, CEU-hallgatók, SZFE-hallgatók, melegek, korkedvezményes nyugdíjasok, betegek, otthoni ápolásra szorultak, öregségi nyugdíjból élők, KATA-s kisvállalkozók, reptéri dolgozók, debreceniek, és a sort végtelenségig lehetne folytatni. De volt már itt ellenség Brüsszel, a teljes EU, az Egyesült Államok, minden olyan hely, ahonnan egyébként hazánk rendszeresen pénzt kap, ami aztán tovább gazdagítja Orbán Viktort és családját. Mindenki volt ellenség, mindenki volt már hibás az ország silány helyzete miatt, kivétel a kormány, akik soha, semmiért sem hibásak.
Nem voltak hibásak akkor, amikor rekordszámban haltam meg a magyarok a koronavírusban, nem hibásak akkor, amikor az oktatás összeomlik, amikor az iskolákban 18 foknál nem lehet melegebbre fűteni a termeket, nem voltak hibások akkor, amikor számos kórházban nem lehet már szülni hétvégén és este, nem hibásak akkor, amikor az EU-s pénzeket nem lehet hazahozni, nem hibásak akkor amikor mindenkinél magasabb az infláció mértéke, nem hibásak akkor amikor 420 forint egy euró, ők soha, semmiért sem hibásak.
13 év alatt az EU második legszegényebb országa lett hazánkból, a felelősség pedig egyetlen embert terhel: a miniszterelnököt. Hiszen ő az állandó a képletben, az ő döntésein múlik, hogy merre halad az ország. Ám miközben az ország elszegényedett, Orbán és családja mesésen meggazdagodott. Mészáros Lőrincből, ebből a szellemileg gyenge képességű gázszerelőből az ország leggazdagabb embere lett, Orbán hátsókertjében milliárdokból épült egy falusi csapat számára stadion, épül-szépül a hatvanpusztai birtok, haverok, propagandisták milliókból, sőt milliárdokból lettek kitömve, az ország eközben romokban van. Nincs már kémia meg fizika tanár az iskolákban, nincs szülés-nőgyógyász a kórházakban, nincs ápoló, nincs semmi. Az Orbán-rendszerben több százezer honfitársunk menekült el külföldre – igen, a „hanyatló” nyugatra -, vidéki városok és települések örülnek ki, aki teheti megy, menekül visz magával mindenkit egy jobb élet reményében.
Azonban nincs ok háborogni: 2022. április harmadikán a magyarok bebizonyították: nekik ez kell. Hát, akkor fogadjuk el. Amíg Orbán gazdagodik, az ország szegényedik. Ha ez kell, hát ez kell. Egyet viszont senki se feledjen el: előbb-utóbb mindenki sorra kerül, előbb-utóbb mindenkiből a rendszer aktuális ellensége válik.
