Húsvétvasárnap jellegzetes ételeket ettek és esznek ma is országszerte, és a határainkon túl is. Húsvéti ételszentelésre napjainkban is sokan viszik a szentmisére a hagyományos húsvéti asztal elmaradhatatlan ételeit.
Általános húsvéti ételek a füstölt sonka tojással és tormával, kalács, kocsonya, amihez bort és pálinkát ittak. Az ünnep szinte áldozati jellegű eledele a húsvéti bárány, amelyet húsvétjukon már az ószövetségi zsidók is ettek keserű salátával és kovásztalan kenyérrel, Egyiptomból való menekülésüknek és az ő elsőszülöttjeiknek váltsága emlékezetére.
Katolikus vidékeken sokfelé az volt a szokás, hogy a húsvéti ételszentelésről különféle indoklások miatt futottak hazafelé – Vásárosdombón például azt tartották, hogy az a család lesz első az aratásban, amelyik elsőnek ér haza. A szentelt ételek maradékát, akárcsak a karácsonyi morzsát, sokféle módon felhasználták. Volt, ahol a szentelt sonka csontját a gyümölcsfára akasztották, hogy sokat teremjen.
Húsvétvasárnapra virradóra történt hagyományosan a határjárás. E szokásnak egyházi külsőségei voltak, de célja a tavaszi vetések mágikus védelme volt és az, hogy a közösség fiatalabb tagjait megismertessék a határjelekkel. A gonoszűző zajcsapás természetes velejárója ennek a szokásnak is. A határjárók a tavasz zsenge hajtásaival, főleg puspáng-ággal borítva érkeztek vissza a faluba. Ebben a mozzanatban a tavasz jelképes behozatalát láthatjuk.
(Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd; Magyar néprajz VII., Magyar Néprajzi Lexikon)
