A dugóban ülni vagy a dugóban pöfögő autók mellett elsétálni nem jó. Talán érdemes egy ilyen, remélhetőleg a legtöbbünk által elfogadott mondattal kezdeni ezt a cikket. Annál is inkább, mert az autózás, tömegközlekedés és dugók egy olyan téma, ami itthon éles politikai csatározások színtere. Gondoljunk csak a Fővárosra, ahol a kormány teljes kampányt épített arra, hogy Karácsony Gergely megválasztása óta milyen dugók vannak a városban. Nem mondom én, hogy nincsenek, de azért abban is van igazság, hogy ez a probléma ott sem 2019-ben kezdődött.
Hasonló a helyzet Pécsen is. Bevallom, én is azok közé tartozom, akik akkor is tudnak bosszankodni, ha rossz az út, meg akkor is, ha éppen felújítják és ezért lezárások vannak. Annak sem kifejezetten örülök, amikor valamiért autóval kell a belvárosba mennem és ott parkolóhelyre kell vadásznom. Szinte lehetetlen küldetés a nap bármelyik részében, a hét bármelyik napján. Ez sem kevésbé átpolitizált téma természetesen, hiszen az önkormányzati választás közeledtével már megjelentek azok a politikai ígéretek, amelyek új parkolók létesítéséről szólnak. Ez nem egy politikai cikk, konkrét szereplőket és oldalakat nem véletlenül nem nevezek meg most itt, összességében nem is igazán fontos.
Egy dolog mellett azonban nem mehetünk el szó nélkül látva ezt a vitát. A városunk – és más városok – nem attól lesz élhetőbb, ha még több parkolóhelyet biztosítunk. Attól sem lesz jobb itt élni, ha a városainkat egyre inkább az autós közlekedésre optimalizáljuk, ahogy azt nagyon sok amerikai nagyvárosban megtették. A reggeli dugók és a gyakran reménytelenségbe hajló parkolóhely keresése mellett ennek a helyzetnek a legkomolyabb negatív hatása a légszennyezés növekedése, vagy ahogy a köznyelvben nevezzük, a szmog kialakulása.
Abban a városban, ahol a közös tereink legnagyobb részét az autók uralják, ott nagyon fontos és értékes területeket veszünk el mi emberek magunktól. Ezeken a részeken adott esetben az aszfalt és a térkő helyett zöld felületeket, közösségi tereket alakíthatnánk ki, ezzel élhetőbbé tehetnénk saját lakókörnyezetünket. Nem véletlen, hogy a legzöldebb és egyben a legélhetőbb európai nagyvárosok egyáltalán nem azt az utat választják, hogy az ember helyett az autókat helyezik előtérbe.
Ezeken a helyeken a városon belüli autós közlekedés helyett az adott település lehetőségeihez mérten a köztereiket igyekeznek visszaadni a lakosoknak. Rendkívül jó példával szolgál erre Dánia fővárosa, Koppenhága, ahol az egyik legalacsonyabb a gépjármű tulajdonosok száma és az emberek fele a napi közlekedéshez kerékpárt használ. De hasonló jó példával szolgál Barcelona is, ahol 15 százalékkal csökkent nitrogén-dioxid-kibocsátást azzal, hogy a spanyol városból szinte teljesen kitiltották a 2006 előtt forgalomba helyezett dízel autókat és a 2000 előtt üzembe helyezett benzineseket.
Az autósforgalom csökkentésének egy másik rendkívül hatékony módja a tömegközlekedés. Egy jól szervezett szolgáltatás lehetővé tenné, hogy gyorsabban utazzunk a városon belül, miközben megspórolhatnánk az autózással járó kellemetlenségeket. Ugyanakkor mégis azt tapasztaljuk, hogy az emberek nagy számban nem váltanak tömegközlekedésre, és nem mondanak le az autózásról sem Pécsen, sem az ország más területein. Ennek azonban nem csak az a magyarázata, hogy a szolgáltatás nem tökéletes, több más faktor mellett a tömegközlekedés költségei, a jegy- és bérletárak is szerepet játszanak ebben. Azonban egy jól megszervezett, a lakosok valódi igényeihez igazított, megfizethető tömegközlekedés hatalmas lépést jelentene egy zöldebb és sokkal élhetőbb város felé, ahol nem az autók, hanem az emberek vannak a középpontban.
