Február utolsó napján került sor a Lélekjáték című zenei előadásra az Escargo Szobaszínházban, ahol két ismert művész, Kardos-Horváth Janó valamint Vincze Lilla vitték egy zenés körutazásra a nézőket. A produkció előtt készítettünk interjút Lillával, most következzen egy élménybeszámoló arról, hogy én hogy éreztem magam ezen az eseményen.
A fellépés előtt kb. 25-30 perccel volt szerencsém találkozni személyesen a művésznővel. Nagyon jó benyomást tett rám emberileg is. Kedves, közvetlen, semmi sztárallűr nem volt benne. Viszont nagyon hálás volt, amiért cikket írtam és kérésére kvízt is készítettem az estére. Még ajándékot is kaptam tőle :). De sok időnk nem volt beszélgetni, nyilván fel kellett készülnie az estére.
Kb. 10-15 perccel hét óra előtt mehettünk fel és a vacsoránkat is megkaptuk (Hegedűs Tünde kolléganőm kísért el), ami a három választható opcióból a Bruschettás verzió volt. Ez 6 szelet Bruschettát jelentett, három különböző féle feltéttel. Egy paradicsomos-bazsalikomos, egy kecskesajtos-sonkás és egy gombás verzió. Nem bírom ki, hogy kicsit ne szakmázzak, ezért leírom, melyikről mit gondoltam.
Az én kedvencem egyértelműen a paradicsomos volt. Talán ez volt a legegyszerűbb, de egyben a legfinomabb is. A paradicsom és a bazsalikom eleve jó kombináció, nagyon finom, kissé savanykás, de üde ízt adott a szendvicsnek. Nekem ez úgy ahogy van, tökéletes volt. A gombással azért volt nehéz dolgom, mert nagyon nem szeretem a gombaféléket. Ezzel együtt megkóstoltam, és azt kell mondjam, hogy amennyire meg tudom ítélni, jó íze volt. Remekül beízesítették a gombát, így majdnem el tudtam attól vonatkoztatni, hogy mit eszek. Sajnos csak majdnem, így végül nem ettem meg, de amit ebből ki lehet hozni, azt szerintem nálam kihozták.
A harmadikkal kapcsolatban voltak leginkább vegyesek az érzéseim. Ez amennyire ki tudtam venni, egy kecskesajtos-sonkás verzió volt, ami önmagában egy remek ízkombináció. Ami zavart engem, az a kapor mennyisége. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kapor sem a kedvenc fűszerem, így én nem biztos, hogy használnám bele, de ez ízlés és a szakács kreativitásának a kérdése, így ezzel semmi gond. A mennyisége viszont nekem picit sok volt, azt éreztem, hogy elnyomja a többi összetevőt, ami ilyen alapanyagoknál annyira nem szerencsés. Ezzel együtt azt ebben az ételben is éreztem, hogy adnak a minőségre, prémium alapanyagokból készül, és ha valaki szereti a kaprot, annak biztosan ízleni fog.
Magáról az estről már nem tudok szakmázni, mert zeneileg annyira nem vagyok otthon, de megítélni meg tudom az eseményt, és nagyon tetszett. Amit előzetesen ígért a produkció, hogy korokon átívelő, remek hangulatú műsort hoznak, maradéktalanul betartották. Többször éreztem, hogy jól esne egy alvás, de nem azért, mert unalmas volt, hanem mert Lilla hangja tényleg el tudja vinni az embert egy álomvilágba, ahol elfelejti a mindennapok gondjait.
Viszont nem mehetünk el a másik előadó, Kardos-Horváth János mellett sem. Noha azt gondolom – és ezt talán sértődés nélkül leírhatom – hogy a vendégek java része inkább Vincze Lillára volt kíváncsi, ez a produkció alatt abszolute nem érződött, Janó stílusához meg kifejezetten illett ez az egyszerű, csak egy szál gitárral játszó produkció. Pattogós dalszövegei és ritmikus zenéje szintén emlékezetes élmény maradt, a közös daloknál meg a két stílus remekül harmonizált. Ami meg külön tetszett, hogy nem akarták a fellépők gyorsan letudni, az est majdnem két órán keresztül tartott.
Mindent összevetve egy fantasztikus élményben volt részem, köszönöm a meghívást, és ha minden igaz, a jövőben is beszámolunk az Escargo Szobaszínház produkcióiról, így bárki megtalálhatja majd nálunk a kedvére valót!
