Az állati beporzás kulcsszerepet játszik a mezőgazdasági termelés minőségének meghatározásában
Az állati beporzás kulcsszerepet játszik a mezőgazdasági termelés minőségének meghatározásában – állapították meg a Padovai Egyetem és Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpont (ELKH ÖK) kutatói.
Elena Gazzea és Lorenzo Marini, a Padovai Egyetem kutatói és Batáry Péter, az ELKH ÖK tudományos tanácsadója a meta-analízis statisztikai módszerén alapuló kutatás során először számszerűsítették globális szinten a természetes beporzóknak a termények minőségére gyakorolt hatását. Közleményük szerint az eredmények azt mutatják, hogy az állati beporzás kulcsszerepet játszik a mezőgazdasági termelés minőségének meghatározásában. Az állatok által beporzott gyümölcsök átlagosan 23 százalékkal jobb minőségűek, a termésminőség tehát közel egynegyed részben függ a beporzó állatok jelenlététől.
A kutatásról szóló tanulmány a rangos Nature Communications tudományos folyóiratban jelent meg.
Mint a közlemény emlékeztet, a beporzó szervezetek számos növényfaj szaporodásában elengedhetetlen. A mérsékelt égövi környezetben a beporzók főként rovarok, többek között méhek, lepkék. Sok kétszárnyú – például zengőlegyek – és néhány bogár, míg a trópusi és szubtrópusi régiókban ebbe a csoportba tartoznak a madarak, denevérek és néhány további emlős is.
Az elmúlt évtizedekben számos beporzó faj diverzitása és egyedszáma csökkent világszerte. Ez a jelenség a beporzóválság vagy pollinációs krízis. A tudományos erőfeszítések ezért e szervezetek mezőgazdaságban betöltött jelentőségének számszerűsítésére összpontosítottak. Számos kísérleti tanulmány született a terméshozamra, a termelés stabilitására és a termés minőségére gyakorolt hatásukról – idézi fel a közlemény.
A „Global meta-analysis shows reduced quality of food crops under inadequate animal pollination” című kutatás célja az volt, hogy először számszerűsítsék globális szinten a beporzóknak a termények minőségére gyakorolt hatását. Ehhez a meta-analízis statisztikai módszerét használták, amely lehetővé tette a téma szakirodalmának mennyiségi szintézisét.
Az adatokat a tudományos publikációk főbb adatbázisaiban végzett, szisztematikus irodalomkutatással gyűjtötték össze. Ehhez a világ 48 országában és 48 különböző terményen végzett 190 független vizsgálat adatait használták fel.
Az állati beporzás hatását úgy számszerűsítették, hogy összehasonlították a beporzókkal és anélkül termesztett termések minőségében – alak, méret, megjelenés, íz és táplálkozási tulajdonságok terén – mutatkozó különbségeket.
Az eredmények azt mutatják, hogy az állati beporzás kulcsszerepet játszik a mezőgazdasági termelés minőségének meghatározásában. Az állatok által beporzott gyümölcsök átlagosan 23 százalékkal jobb minőségűek, a termésminőség tehát közel egynegyed részben függ a beporzó állatok jelenlététől – összegez az ELKH közleménye.
A kutatók szerint az állati beporzók elsősorban a gyümölcsök és zöldségek érzékszervi tulajdonságait, például alakját és méretét, valamint a betakarítás utáni tartósságukat befolyásolják pozitívan. Míg a táplálkozási tulajdonságokhoz és az ízhez kevésbé járulnak hozzá.
Az állati beporzás minőségre gyakorolt előnyei függetlenek a földrajzi régiótól és a beporzó fajoktól. Az adatelemzések az optimálistól eltérő beporzás jeleit is kimutatták. Ami a beporzók számának csökkenéséből eredhet a mezőgazdasági tájakon, és veszélyeztetheti a termények minőségét. A mézelő méhekhez hasonló beporzók használata azonban fenntartja a legjobb minőségű gyümölcs- és zöldségtermesztést.
„A feldolgozatlan élelmiszerek, például a gyümölcsök és zöldségek minősége olyan szabványokon alapul, amelyek elsősorban a megjelenésükkel és az eltarthatóságukkal kapcsolatosak. A nem optimális beporzás következtében a normálistól eltérő gyümölcs- és zöldségtermények a teljes mezőgazdasági termelési láncra kihatnak, a mezőgazdasági termelők jövedelmétől kezdve a fogyasztók döntéséig, hogy megvásárolják-e a terméket vagy sem” – idézi a közlemny Batáry Pétert.
A kutató hangsúlyozta: a tökéletlen és rövid életű gyümölcsök termesztése tehát növeli a tápanyagokban gazdag élelmiszerek pazarlását, és a mezőgazdasági területeket feleslegesen terheli.
Elena Gazzea, a tanulmány első szerzője arra mutatott rá, hogy a beporzók globális csökkenése nemcsak a terméshozamot és annak térbeli és időbeli stabilitását, hanem a mezőgazdasági termelés minőségét is veszélyezteti.
„Az állati beporzás és az élelmiszer-pazarlás közötti kapcsolatot az agrár-élelmiszeripari politikák eddig szinte figyelmen kívül hagyták, holott fontos gazdasági, társadalmi és környezeti következményekkel jár, különösen egy olyan korban, amikor a tápanyagokban gazdag élelmiszerek fogyasztása világszerte nem optimális” – hangsúlyozta Elena Gazzea.
Forrás: MTI
