Az EU elfogadta a magyar helyreállítási tervet, ez fontos lépés, hiszen ha nem tették volna meg, akkor végleg elestünk volna az összegtől, ez pedig az Uniónak sem érdeke, onnantól kezdve nem tudnák mivel sakkban tartani Orbánt. A kohéziós alap közel kétharmada továbbra is be van fagyasztva, tulajdonképpen annyi történt, hogy ha a magyar miniszterelnök gyakorlatilag úgy táncol, ahogy Brüsszelben fütyülnek, akkor időről-időre kaphat pénzt Magyarország. Ehhez az kell, hogy innentől kezdve például semmit sem vétózzon, de minimum tűnjön együttműködésre hajlamosnak, lásd Ukrajnának szánt támogatás, vagy a globális minimumadó. Magyarországnak két vétót kellett elengednie, hogy az összeg egy igen szerény részét megkaphassuk, elviekben. Hangsúly az elviekben van, ehhez az eddigieknél jóval szigorúbb szabályokat kell majd betartaniuk Orbánéknak.
Brüsszelnek nem lett volna érdeke végleg befagyasztani a pénzeket, hiszen az csak az esélyét teremtette volna meg a Huxitra, Orbán pedig legrosszabb esetben Kínától vagy bárki mástól vett volna fel kölcsönt. A támogatásokkal sakkban lehet tartani Orbánt, azonban ha végleg elzárnák a pénzcsapokat, oda lenne az alkupozíció, onnantól kezdve a Fidesznek nem lenne érdeke semmiben sem együttműködni Brüsszellel.
Az is egyértelmű, hogy az ellenzékieknek kár az Európai Uniótól várni, hogy megbuktassák Orbánt. Az elmúlt hónapokban megadták az esélyt, hogy a magyar polgárok megtegyék ezt, hiszen minden normális országban, ahol ilyen mértékű nő az infláció, ahol a kormány a választási ígéreteit ennyire nem tartja be, a polgárság elzavarja az aktuális kormányt. Itt azonban alig van polgárság, és polgári öntudat, így hiába a be nem tartott ígéretek, hiába az egyre rosszabb gazdasági állapot, az ország egy jelentős része továbbra is a Fideszben látja az egyetlen megoldást.
Ne feledjük azt se, hogy az EU-nak nem érdeke, hogy Magyarország kilépjen, az Uniónak egy simulékonyabb, kezelhetőbb Orbán az érdeke, aki nem vétózik, és ahogy az elmúlt 12 évben, úgy ezután is kiszolgálja a német nagytőkét. Ez a fő üzleti érdeke az EU-nak, ez a merkeli politika öröksége, az alku Orbán és a német ipar között.
Szó, mi szó. Az már önmagában szégyen, hogy minden más tagország gond nélkül le tudta hívni a támogatásokat, azoknak egy részét már rég fel tudták használni, miközben a magyar kormánynak alkudoznia, ígérgetnie kell, hogy ezúttal majd nem lopnak belőle annyit, mint korábban. Ez önmagában akkora szégyen, hogy a mostani sikert is nehéz megünnepelni, hiszen az, ami mindenhol máshol természetes volt– lehívni a forrásokat – nálunk vérrel-verejtékkel megvívott harc. Ráadásul mindez nem is ért véget, hiszen egyelőre csak az elvi megállapodás született meg a helyreállítási alap egy kis összegéről, attól még nagyon messze vagyunk, hogy a teljes forrást megkapjuk. Ha ez siker, akkor milyen a kudarc?
