„A beteg ember méltósága minden körülmények között sérthetetlen” – hangsúlyozta Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter a pécsi sürgősségi klinikán történt betegbántalmazás kapcsán. A tárcavezető országos betegbiztonsági rendszer kialakítását kezdeményezi, amelyben a legsúlyosabb eseteket anonim módon rögzítenék, elemeznék és tennék közzé.
Korábban beszámoltunk róla, a Baranya Vármegyei Főügyészség négy egészségügyi dolgozó ellen emelt vádat a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjában történt betegbántalmazás miatt. A vád szerint az ápolók egy detoxikálóba szállított, távozni akaró férfit olyan súlyosan bántalmaztak, hogy három alkalommal is elvesztette az eszméletét.
A Pécsi Járási Ügyészség folytatólagosan, közfeladatot ellátó személy által, csoportosan elkövetett bántalmazás és más bűncselekmény miatt emelt vádat a négy dolgozó ellen. Velük szemben felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását, valamint az egészségügyi foglalkozás gyakorlásától való eltiltást indítványozták. Büntetőjogi felelősségükről a bíróság dönt majd.
Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter péntek este a Facebook-oldalán reagált a történtekre. Bejegyzésében elfogadhatatlannak nevezte a beteg bántalmazását.
„Sem az ittasság, sem a zavart vagy agresszív viselkedés, sem az egészségügyi dolgozókra nehezedő rendkívüli terhelés nem adhat felmentést egy kiszolgáltatott ember megalázására vagy bántalmazására.”
A miniszter ugyanakkor fontosnak tartotta tisztázni, hogy a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központja nem a most megjelent sajtóhírek hatására kezdett foglalkozni az esettel. Az intézmény már tavaly belső vizsgálatot folytatott, meghallgatta az érintetteket, megvizsgálta a kamerafelvételeket, rendőrségi feljelentést tett, valamint munkáltatói és szakmai intézkedéseket kezdeményezett.
Az ügy a vádemelésről kiadott ügyészségi tájékoztatás és az ennek nyomán megjelent sajtóbeszámolók miatt került szélesebb nyilvánosság elé.
Egy hozzátartozó panasza indította el a vizsgálatot
Hegedűs Zsolt szerint az eset tanulságai messze túlmutatnak egyetlen intézményen és az érintettek egyéni felelősségén. Elsőként a betegek és hozzátartozóik visszajelzéseinek jelentőségét emelte ki.
A történtek kivizsgálását ugyanis a beteg egyik hozzátartozójának panaszos levele indította el. A miniszter szerint enélkül a bántalmazás akár rejtve is maradhatott volna. Mint írta, a beteg vagy a családtag panasza nem kellemetlenség, és nem az intézmény vagy az egészségügyi dolgozók elleni támadás, hanem egy addig fel nem ismert betegbiztonsági probléma feltárásának első lépése lehet.
„Aki problémát jelez, annak nem falakba kell ütköznie. Biztosnak kell lennie abban, hogy meghallgatják, a panaszát dokumentálják, érdemben kivizsgálják, és a jelzés miatt sem őt, sem a hozzátartozóját nem érheti hátrány.”
A kamerafelvétel objektív bizonyítékot szolgáltatott
A második fontos tanulság a kamerafelvételek jelentősége. A pécsi esetet kamera rögzítette, a felvétel pedig objektív bizonyítékot adott arról, mi történt abban a zárt helyiségben, ahol a zavart, ittas és kiszolgáltatott beteg ellátása zajlott.
„A kamera nem helyettesíti az emberséget, a szakmai felügyeletet vagy a vezetői felelősséget.”
Hegedűs Zsolt szerint a kamerák ugyanakkor segíthetnek a visszaélések megelőzésében és feltárásában. Nemcsak a betegeket, hanem a szabályosan és tisztességesen dolgozó egészségügyi munkatársakat is védhetik, valamint lehetővé teszik, hogy egy súlyos esemény után ne kizárólag az egymásnak ellentmondó visszaemlékezések alapján kelljen megállapítani a történteket.
A miniszter hangsúlyozta: mindez nem jelenthet korlátlan kamerás megfigyelést a kórházi vizsgálókban. A kamerák használata elsősorban azokban a magas kockázatú elkülönítő, detoxikáló, pszichiátriai megfigyelő vagy biztonsági helyiségekben lehet indokolt, ahol zavart, ittas, illetve önmagukra vagy másokra veszélyes betegek ellátása történik.
A betegek magánszférájának és emberi méltóságának védelmét minden esetben biztosítani kell. Intim vizsgálat vagy ápolási tevékenység nem rögzíthető, emellett egyértelmű tájékoztatásra, szigorúan szabályozott hozzáférésre, a felvételek megtekintésének naplózására és előre meghatározott megőrzési időre van szükség.
Az egészségügy egészének tanulnia kell az esetből
A harmadik tanulságként Hegedűs Zsolt az egészségügyi rendszer tanulási képességét nevezte meg. Az ilyen, a betegellátásban soha meg nem történhető, rendkívül súlyos betegbiztonsági eseményeket „never eventként” említik.
„Ezekből nem elegendő egyetlen kórháznak vagy klinikának tanulnia. Az egész ország egészségügyi rendszerének le kell vonnia a következtetéseket.”
A miniszter szerint szükség van arra, hogy a lezárt vizsgálatok tanulságait az érintett betegek, hozzátartozók és dolgozók azonosítására alkalmas adatok eltávolítása után minél hamarabb nyilvánosságra hozzák. Az anonimizált közzététel célja nem az érintettek megszégyenítése vagy egy intézmény megbélyegzése, hanem annak elérése, hogy más kórházakban ne kövessék el újra ugyanazokat a hibákat.
Az ilyen összefoglalóknak közérthetően be kellene mutatniuk, mi történt, milyen szervezeti vagy vezetői körülmények tették lehetővé az esetet, miért maradt el a közbelépés, illetve mely szabályok, képzések vagy ellenőrzések hiányoztak. Emellett ismertetniük kellene a bevezetett intézkedéseket és azt is, miként ellenőrzik, hogy azok valóban csökkentik-e egy hasonló esemény kockázatát.
Országos rendszerben elemeznék a legsúlyosabb eseteket
Hegedűs Zsolt ezért egy olyan országos betegbiztonsági rendszer kialakítását kezdeményezi, amelyben a legsúlyosabb eseményeket anonim módon lehetne rögzíteni, elemezni és közzétenni. A cél az, hogy az esetekből származó tudás minden kórházba, osztályra és olyan egészségügyi dolgozóhoz eljusson, aki hasonló helyzettel találkozhat.
A miniszter kiemelte, hogy az egészségügyi dolgozók döntő többsége becsülettel és elhivatottan végzi a munkáját. Nekik is érdekük, hogy a szabályszegéseket időben felismerjék, a súlyos eseményeket ne lehessen eltitkolni, és néhány ember elfogadhatatlan magatartása ne ássa alá egy egész szakma becsületét.
„A beteg ember méltósága minden körülmények között sérthetetlen. Aki pedig segítséget kér vagy problémát jelez, annak a hangját meg kell hallanunk. A súlyos hibákat pedig nem elrejtenünk, hanem feltárnunk és közösen feldolgoznunk kell – azért, hogy még egyszer ne történhessenek meg.”
