StyleNews

Egy nagyon friss cikkel érkezem, hiszen a kóstolási élmény amiről írok, az konkrétan a mai napon történt. Szokásos helyzet, ebédidőben a városban voltam, ezért kerestem magamnak egy helyet, ahol meg tudok ebédelni. A Neon étterem kínálata szimpatikus volt: lencsegulyás, és a három főétel, amiből választani lehet, a tarhonyás hús, a kijevi csirke vagy a palacsinta. Ez jó lesz.

Az érkezéskor egy picit várnom kellett. Mivel először jártam ott, nem tudtam, hogy pulthot kell menni kérni, vagy jön valaki felvenni a rendelést, ráadásul belefutottam egy kupaktanácsba amiatt, mert egy kiszállított étel gazdáját – megjegyzem az ebéd kiszállításuk ingyenes, ami nagy piros pont – nem találták otthon, de miután visszahozták az ételét, jelezte, hogy hazaért. Megjegyzem, szerintem rendkívül udvariatlan dolog, hogy valaki egy kajarendelés után elmegy valahova és ilyen helyzetbe hozza a futárt, nem csodálkoztam volna, ha csak felárért szállítják ki újra. Na de a gyors megbeszélés után mehettem a pulthoz leadni a rendelést, így nem kellett sokat várni. A pultnál jelezték nekem, hogy a kijevi csirke már elfogyott, így a másik kettőből tudok választani. Ezek közül a palacsinta mellett döntöttem.

A helynek a belső tere egyébként egyszerű, de igényes, kényelmes székek, tágas asztalok és egy szép nagy kivetítő is volt ott, itt is elcsábultam, hogy mennyire jó kis kocsmakvízeket lehetne tartani. Az étel- és italkínálat is alkalmas lenne rá. Na jó, erről talán majd máskor :). Ami még nagyon tetszett, az a hűtőben lévő desszertkínálat, gyönyörű tiramisu és panna cotta pohárdesszertek voltak benn, nem sok híja volt, hogy el is csábuljak, de mivel egy édes főételt eszem, ezt most kihagytam. De valamikor ennek a megkóstolására is sort kerítek.

A levest szinte azonnal megkaptam, konkrétan egy tányért kaptam és egy leveses tálat. Ezt a fajta önkiszolgálós módszert egyébként szeretem, mert így annyi levest ehetek, amennyit szeretnék. És ami azt illeti, ebből kétszer mertem, mert nagyon ízlett. Jó sűrű gulyás volt, sok lencsével, zöldséggel, valamint a hús mellett kolbász is került benne, ezt így szeretem. A fűszerezése szerintem hibátlan, jól fűszerezett, de nem érzem eltúlozva sem, nem is túl sós, nem is túl csípős, mindenből annyi, amennyi kell. Nálam ez nagyon működött.

Picivel később kaptam a palacsintát. A menühöz három darab, viszonylag nagy palacsinta jár, ez rendben van. A palacsinta tésztája picit vastag, de összességében teljesen jó. Amivel viszont már akadtak gondjaim az a töltelék. Az első palacsintába ugyanis belekóstoltam, és nem tudtam megmondani, hogy ez milyen ízű. Mintha kimaradt volna belőle a töltelék. Később egy nagyon enyhe barackos ízt éreztem és amikor kinyitottam a tésztát, láttam benne némi baracklekvárt, de nagyjából ennyit:

Hát legyünk őszinték, ez nem sok. A második palacsinta szintén lekváros volt, ebben jobban lehetett érezni a barack ízét, még mindig nem annyit tettek bele, mint amennyivel én szeretem, de már közelített az optimális felé. A harmadik egy kakaós palacsinta volt, az megfelelő mennyiségű tölteléket kapott, ízlett.

A menüért 1.790 forintot fizettem, ez picit drágább annál, amit néhány hete írtam a menüs cikkemben, de sajnos az infláció továbbra is nagyon nő, így erre sajnos számítani kell (Eozin Corsoban is volt azóta áremelés). Összességében a hangulata a helynek nekem bejön, a kiszolgálás kedves volt, a leves nagyon finom, picit sajnálom ezt a töltelék-dolgot, mert a nélkül tökéletes lehetett volna az ebéd. De azért így is jó volt.

Aki szeretné az étterem mindenkori menüket megnézni, az a hely Facebook-oldalán megteheti.