A mai kissé szomorkás, esős napon érkezett meg a kozármislenyi utcákba a gyerekek öröme, a Mikulás. Nagy segítsége volt, mert a Józsa Gergely Hagyományőrző Csoport kisbuszával látogathatta meg a város, és elsősorban a Józsa Gergely Néptánc Egyesület tagjainak gyermekeit. Természetesen nem maradhattak ki az ajándékozásból a város egész évben jól viselkedő gyermekei.
A piros ruhás, sapkás, fehér szakállas, ajándékot osztogató Mikulás felidézte az eredetileg a katolikus vallású vidékeken ajándékozó Szent Miklósnak, Myra város egykori püspökének alakját, és hozzá fűződő hagyományokat.
December 6-án emlékezünk meg Szent Miklósról, a gyermekek, és a diákok védőszentjéről, akit a népi vallásosság hatására kialakult ajándékosztó püspöksüveges Mikulás előképének és mintájának tartják. A magyarországi Szent Miklós napi népi hagyományok az elmúlt évszázadokban nagyon sok német szokást átvettek.
A Szent Miklósra történő megemlékezések kezdeti időszakának játékaiban a kolostori iskolák legifjabb diákja alakították Miklóst. Csak később vették át ezt a hálás szerepet a felnőttek. Így alakult ki hosszú éveken keresztül az idős, szakállas, pocakos Mikulás alakja, és került át a szokás Magyarországra, amely szerint az ünnepnap előestéjén a Mikulás, aki napjainkra már hagyományosan egy piros ruhába öltözött apó, házról-házra jár és vizsgáztatja, dicséri, ajándékozza a gyermekeket. Természetesen a rossz gyermekeket (bár szerintem ilyenek Magyarországon nincsenek) virgáccsal, vagy éppenséggel fenyítéssel megbünteti.
A második világháború után indult modern kori magyar néphagyomány szerint december 5-e estéjén a gyermekeknek az ablakba kell kitenniük a csodálatosan fényesre tisztított cipőjüket, hogy december 6-a hajnalára az éjszaka folyamán az utcákon járó Mikulás a jó gyermekeknek ajándékot hagyjon benne, a rosszaknak pedig virgácsot. Az ablakokba kitett csizmákba ajándékot hoz az éj leple alatt a titokzatos Mikulás.
Magyarországon az elmúlt évtizedekben a Mikulás alakjára használatossá vált az újabb keletű, az 1950-es évektől széles körben elterjedt Télapó elnevezés. Ezt az elnevezést az egyre nagyobb globalizáció hozta hazánkba, ami teljesen összemossa a különböző kultúrkörök hagyományait, szokásait. Az új típusú Télapó elnevezés, a képzeletbeli ajándékosztó alakjának elnevezésére a régóta használt Mikulás elnevezést szorítja ki a köztudatból.
A Mikulás elnevezést 1856-tól eredeztetik, és a név egy olyan személyt, népi mesealakot takar, aki december 6-án, vagyis Szent Miklós napján megajándékozza a gyermekeket.
Napjaink Mikulása pedig Lappföldről érkezik felszerszámozott rémszarvas szánon, amellyel a felhők fölé repül, és a roskadásig megrakott szánkójáról ledobja az ajándékokat, sőt a kéményen keresztül juttatja be a házba. Ez a Mikulás alak nagyon sokban különbözik a nálunk hagyományosan a mennyben élő, és a gyermekeket onnan figyelő Mikulás alakjától, akit krampuszok kísérnek, hogy segítsék a munkájában, és megrémisszék a rakoncátlankodó gyermekeket.
Legyen bármilyen is, és nevezzük akár Mikulásnak, vagy akár Télapónak, a lényeg az, hogy eljuthasson minden gyermekhez a világon, és hozzon örömet, és sok-sok ajándékot minden kis cipőbe, ablakba, családba. Cipőket az ablakba!
