A pandémia miatt a Pécsi Pszichológus Napok rendezvényét, tehát Psziesztát két éven keresztül az online térben kellett megszervezni, azonban idén ősszel ismét lehetőség nyílt személyesen résztvenni a konferencián.
Nemrégiben ellátogattam a kétnapos rendezvény nyitónapjára. A főesemény most a Tűzhöz közel címet kapta, mely kreatív hívógondolatként szolgált a konferenciára meghívott előadók témáinak. Az esemény helyszíneként idén is a Civil Közösségek Háza szolgált, a részvétel, pedig mint minden évben, most is ingyenes volt.
Mivel két éven keresztül jó magam is ténykedtem a Pszieszta Marketing csapatában, ezért természetesen nem tudok nem elfogultan viszonyulni a rendezvényhez és az azt övező atmoszférához. A helyszínt már régi ismerősként üdvözöltem és annak ellenére, hogy nem jártam ott már több éve, azonnal tudtam, merre keressem a termeket, tudtam, hogy finom lesz a kávé, és tudtam, hogyha előre készülök magamnak étellel és az itthon elkészített ebédet elviszem magammal, akkor a kávézóban dolgozók kedvesen fogadnak majd és megmelegítik nekem.
Az eseményről
Nagy izgatottsággal ültem be hát az első olyan személyes térben történő Pszieszta előadásra, amely alatt már nem, mint háttérszervező, hanem mint vendég veszek részt.
A konferenciát Prof. Péley Bernadett, a Pszichológia Intézet vezetője nyitotta meg. Köszöntőjében nagy hangsúlyt kapott a tűz ambivalens szimbolikájáról való elmélkedés, hogy mit is testesít meg számunkra: melegség, szenvedély, érzelmi túlfűtöttség, rombolás és pusztítás. A gondolkodásba az előadáson résztvevőket is bevonta, ezáltal kommunikációs csatornát nyitva az ott tartozkodók közt.
Prof. Péley Bernadett után Fónagy-Sütő Zoltán, a Pszieszta egyik főszervezője mondott nyitóbeszédet. Mindenekelőtt szót ejtett az elmúlt évek konferenciáiról, a rendezvény jövőjéről és az eszmények megtartásáról, valamint a Tűzhöz közel cím jelentéséről. Kiemelte az „Egyetemi Kultúráért” díj elnyerését is, ami hatalmas megtiszteltetést jelentett az egész csapatnak. Végezetül köszönetet mondott a Pszichológia Intézet munkatársainak, a Civil Közösségek Házának és az önkéntesekből álló szervező csapatnak.
Forrás. Pszieszta
A megnyitó után az első előadást Dr.Teleki Szidalisz tartotta, mely a hospice szolgáltatás kihívásait és feladatait, valamint a rendszerbe bekerülő betegek és hozzátartozóik lelki állapotát járta körül. Az előadó bevezetőjében kitért a halállal kapcsolatos elhárító mechanizmusok és tagadás esetére, a haláltudatra, az élet megélésére és a világhoz való hozzátételünkre életünk során. Párhuzamba helyezte a régebbi idők és napjaink halálhoz való viszonyulását, kereteit. Megemlítette a komplikált gyász megjelenését, ami egy meglehetősen új jelenség. Végigment a Haldoklás öt fázisán (Tagadás, Düh, Akuldozás, Depresszió, Belenyugvás) és kifejtette az arra jellemző érzelmi jelenségeket és azok hatását az egyénre. Kiemelte, hogy a haldokló mellett a hozzátartozókról sem szabad ilyen tekintetben megfeledkezni, hiszen nekik ugyanúgy szükségük van a szakemberek segítségére, mint a betegnek. Hangsúlyozta a hospice feladatát, melyet sokat tévesen ismernek. A Hospice lényege ugyanis nem a gyógyítás, hanem a gondoskodás és az életminőség javítása, továbbá az emberi élet utolsó időszakában a „legmegteremthetőbb jó” állapotának megadása a beteg számára. Az előadást a Méltóságterápia módszerének – mely valójában egy „lelki végrendelet- kifejtésével zárta. Ezen terápia egy kézzelfogható dokumentumot biztosít a haldoklónak, amiben fontos szerepet kap az életében történt események, értékek megőrzése és az ő emlékének fenntartása és esszenciája. A méltóságterápiáról bővebben itt olvashatsz.
Az előző, mélyebb vizeken evező előadást és kicsit könnyebben befogadható, a pszichológia szakmához általánosságban szorosabban kapcsolódó program követte. Dr. Varró-Horváth Diána Pszichológusok a tűz körül címet kapó előadása alkalmával elkalauzolt minket a családi működések megfigyelésébe, a kutatói munkába és e kettő találkozásába. Elsőként az ember és a tűz kapcsolatát járta körül szabad asszociációk és nyílt beszélgetés segítségével, majd kitért arra, hogy pszichológusként mi hogy is kapcsolódunk ehhez. Hasonlatában a „a családitűzhely, a kandalló, a konyha” szavak szerepeltek, mint a családi élet legbelsőbb szentélye és minden fontos esemény színtere, amibe szakemberként betekintést nyerhetünk. Ennek felelősségére, a klienssel létrejött bizalom „meleg tartására”, a hibázási lehetőségekre és elkövetett hibáink beismerésére és kijavítására hívta fel a figyelmünket. Kiemelte, hogy mennyire fontos és milyen sok múlik a családok határainak kijelölésén, a belső dinamika fenntartásán és a romboló, külső hatások kiiktatásán. Gondolatait a pszichológushallgatók felé intézett jó tanáccsal szánta: Mindig van fejlődési és megújulási lehetőség. Azért is, hogy ne égjen ki bennünk a tűz (ne égjünk ki), fontos találni egy feltöltő elfoglaltságot és visszatöltekezni.
A nyitónap egy Filmklubbal zárult, mely az Egek ura című 2009-es film eseményeit járta körül. A program viszonylag későn kezdődött, de szerintem csodás zárása volt egy nagyon informatív és sok tudástöltekezéssel teli napnak. A filmet csendesen, lekapcsolt lámpák közt végignéztük, majd a végén ismét kigyulladtak az izzók a fejünk fölött és kezdődhetett az igazi program.A kerekasztal beszélgetésen részt vett Arndt Bernadett, Végh Enikő, Matuz András, Káplár Péter és Dr. Káplár Mátyás. Aki nem látta még ezt a filmet, annak személy szerint szívesen ajánlom, nem csak mint pszichológus hallgató, hanem mint hétköznapi ember. A kerekasztal beszélgetés olyan kérdéseket járt körül, mint: Szükség van e a mai világban elbocsátó emberre? , Mennyire rombolja a személyes kapcsolatok a digitalizáció és milyen hosszútávú következményei vannak? , Mennyire könnyű megtartani a munka és a magánélet egyensúlyát? Valamint mi az, ami miatt nehéz megteremteni? , Munkakapcsolatok és privát kapcsolatok keveredhetnek-e?
A beszélgetés sok gondolatot ébresztetett a résztvevőkben. Zárógondolatként pár dolgot pedig le is írnék, ami úgy érzem kiemelkedő volt. A digitalizáció, azon belül is az online oktatás/munka nagyobb mértékben igényli a verbalizációt, amivel nehéz bánnunk, mindezekmelett kapcsolódási problémákhoz vezethet és felhívja a figyelmünket a visszajelzések és reakciók fontosságára. Az „always on” tehát a folyamatos online lérhetőség világából ugyan kilépni nem igazán tudunk, de kereketek adhatunk és adnunk is kell neki, hogy bírjuk a terhelést.
Témák színes tárháza
A két nap alatt a következő témák és címek sora volt megtekinthető:
Digitális eszközhasználat a családban, Filmklub (Egek ura), Természetfeletti félelmeink természetes háttere, Matematikai szorongás, Cyberbullying, Manipulatív stratégiák, Terminális állapotú betegek és hozzátartozóik pszichés támogatása és az életvégi méltóság megőrzése, Az autizmus specifikus eszközeinek használata, Szépségsztereotípiák hatása a startup cégekre.
Mindezek mellett pedig a Nevetnikék alapítvány és a Mind the Book könyvklub is képviseltette magát.
A Pszieszta két főszervezője, Nagy Anna és Fónagy-Sütő Zoltán áprilisban arról meséltek nekem, hogy miért is ajánlják a Psziesztát.
„A Pszieszta célja, mindig is az volt szerintem, hogy érthető, szórakoztató, és legfőképp hiteles információkat nyújtson a pszichológia különböző irányzatairól. Így azt kell mondjam, hogy ez a konferencia nemcsak a pszichológusoknak, pszichológus hallgatóknak és oktatóknak szólnak, hanem mindenkinek. (…) olyan társadalmi témákat érintő témákról hallhatnak, melyek a mindennapi életünk részei és kikerülhetetlenek. Tehát ezen előadások által a laikusok jobban megérhetik a bennük és körülöttük lévő világot, a pszichológus hallgatók vagy ezen a szakválasztáson gondolkodó középiskolások inspirációt nyerhetnek, hogy számukra melyik téma a legérdekesebb; a szakmában dolgozók pedig olyan területekbe tekinthetnek bele, amelyek nem feltétlenül tartoznak a szakterületük alá. Így mindenki számára élvezhető lehet a Pszieszta konferenciáit nyomon követni.”
Nagy Anna
„Én azzal egészíteném ki, hogy a szervezőcsapat részének lenni is remek lehetőség arra, hogy a pszichológushallgatók egyetemi éveik alatt egy összetartó közösséghez tartozva megismerjék saját képességeiket, megtalálják saját útjukat, és találkozzanak a pszichológia jelenét és jövőjét meghatározó szakemberekkel.”
Fónagy-Sütő Zoltán
És én miért ajánlom a Psziesztát?
Egy kávé a teraszon, egy jó beszélgetés a szaktársaimmal, a friss levegő, ami egy előadást követően kilépve a kerthelyiségbe megpróbál visszahúzni a valóságba, az önkéntesek kifogyhatatlan mosolya, kedvessége és türelme és az előadók szakértelme együtt mind egy csodálatos és különleges élményt nyújt, ami nekem az összetartozás, az izgatottság és béke érzését egyszerre hozza el.
Kiemelt kép:Pszieszta
