Az önreflexió jelentése: önvizsgálat, rákérdezés önmagunkra. Az önreflexió során képesek vagyunk önmagunkat viszonylag semlegesen érzékelni és elemezni, amelynek során további lépéseinkre vonatkozóan következtetéseket tudunk levonni.
Továbbá az önreflexió egyike azon képességeinknek, amelyek nemcsak a személyiségfejlődésben, hanem a személyes célok elérésében és az aktív életvitelben is hasznosak lehetnek. A módszer segítségével elgondolkodhatunk magunkon. Célja, hogy a saját magatartási formák tudatosuljanak, azokat meg tudjuk kérdőjelezni és szükség esetén változtatni.
Jómagam azt tapasztaltam, hogy önreflexív emberek társaságában lenni igen szórakoztató, ugyanis nem veszik túl komolyan magukat, sem pedig a körülöttük lévő történéseket. Érzelmileg rugalmasak, mellékhatásként pedig a humor és önirónia is megjelenik.
Hogyan valósíthatjuk ezt meg?
Meg kell tanulnunk magunkat kívülről szemlélni, úgy mintha magunk mellett állnánk, és magunkat, mint egy másik embert figyelnénk. Első lépésként alakítsunk ki bizonyos távolságot önmagunkhoz. Majd tegyük fel a következő kérdéseket:
- Miért fontos számomra, hogy önmagamat kívülről lássam? Mit akarok ezzel elérni?
- Életem melyik területein lenne a legfontosabb, hogy magamat tudatosan elemezzem és miért?
A továbbiakban, pedig erre a három kérdésre szeretnék választ adni, saját tapasztalataim és véleményem szerint, hogy én miképp vezetnék le egy adott szituációt.
Első kérdés: Miért fontos számomra, hogy önmagamat kívülről lássam, és mit akarok ezzel elérni?
Nos, nézzünk meg egy vitát. Két fél vitatkozik egy adott témában, az egyikük ezt állítja a másikuk az ellenkezőjét. Lehet, hogy mind a két félnek igaza van, az is lehet, hogy egyikőjüknek sincsen. Azonban az igazság csak akkor derülhet ki, ha megállunk egy pillanatra és teszünk hátrafelé három lépést. Lépjünk ki a saját bőrükből és nézzük kívülről a dolgokat. Képzeljük bele magunkat a vitatársunk helyzetébe. Vajon ő mért gondolja másképp az adott szituációt. Talán az is lehet, hogy igaza van? Vagy van abban valami, amit mondani próbál?
Ezekre a kérdésekre csak akkor fogjuk megkapni a választ, ha nem engedünk a makacsságnak, rosszindulatnak, bizonytalanságnak és gyávaságnak, hanem esélyt adunk annak, hogy a tudásunk gyarapodjon a másik ember szemszöge által. Természetesen ehhez kell a mi saját, jóindulatunk, kedvességünk, tiszteletünk éppúgy magunk felé, mint a másik fél iránt.
Amikor két ismerősöm közt lép fel egy vita, és hozzám fordulnak tanácsért, mindig azt tanácsolom nekik, hogy engedjék meg a másik félnek, hogy közbeszólás nélkül elmondhassa ő hogyan látja az adott szituációt, utána pedig ezt a másik fél is tegye meg, majd az elhangzottak alapján kreáljanak egy közös utat/ közös megegyezést, ami a békülés felé vezet.
Csak így tudjuk egymást megérteni, ami által fejlődhetünk.
Folytatás következik!
