BaHír

Az ember egy egész életen át retteg attól, hogy olyan szituációkba kerüljön, amely akár az életét is veszélyeztethetné. Nem egyszer körülnézünk a zebránál, mielőtt lelépnénk az útra, bekötjük a biztonsági övet, nem veszünk be gyógyszer akkor, amikor egy csepp alkoholt is fogyasztottunk már. Ezek mind olyan alapvető dolgok, amiket azért nem teszünk meg, mert tudjuk mi lenne akkor, ha…

Azonban, biztos vagyok abban is, hogy már mindenki elgondolkozott azon, hogy milyen lenne kötél nélkül megmászni egy sziklát, leugrani pár száz méter magasból vagy éppen kiugrani egy repülőből.

Vannak emberek, akik nap mint nap extrém sportokat űznek, ezzel táncra hívva a halált. Mi az, ami mind ezt okozza?

Az adrenalin vagy másik nevén epinefrin egy igen érdekes hormon, amelyet a mellékvesevelő termel. A szimpatikus idegrendszer hatását közvetíti, vagyis egy szimpatomimetikum. Tipikusan egy élénkítő hatást vált ki a szervezetre, aminek hatására mobilizál a testünk. Az emésztés megáll, a vérkeringés gyorsabb lesz, az izzadás beindul, a pupillák összeszűkülnek. A szervezet pedig felkészült a veszélyhelyzet kezelésére.

Ennek a hormonnak a hatására történik meg az, hogy bizonyos emberek szinte éheznek a veszélyes helyzetekre. Pontosabban ők igazándiból nem is ismerik a félelemet, a veszélyt szimplán kihívásnak tekintik.
Vannak olyan emberek, akik ennek a helyzetnek a függői. Őket nevezzük adrenalin függőnek. Részben érthető, hiszen ezekben a pillanatokban az agyműködés felfokozódik, az idegrendszer éber és hiperérzékeny. Ennek hatására olyan energiák és szellemi források nyílnak meg, amelyről egy átlag életet élő embernek fogalma sincsen.
Exra adrenalin és endorfin löket hatására az egyén akár halhatatlannak is érezheti magát, ami akár tényleg végzetesnek is bizonyulhat. Ezek az örömmel, mámorral teli percek/órák azt is eredményezhetik, hogy a szervezet hozzá szokik ehhez a magas andrenalin szinthez. Ami azt jelenti, hogy a későbbiekben már sokkal nagyobb löketre lesz szüksége ahhoz, hogy ezt elérje. Ehhez pedig azonban, egyre veszélyesebb kihívásokra lesz szükség.

Mindeközben a „beteg” az adrenalin mellé bónuszként érkező endorfin miatt hihetetlen eufóriát él át. Minden pillanatát élvezi létezésének és tevékenységének, nem érzékeli a fájdalmat, a hideget vagy a forróságot. Nem érez éhséget vagy szomjúságot. Nem érez félelmet.

Mindazonáltal, a túlzott adrenalin-használatnak megvannak a maga hátrányai is. Egy kutatás során úgy találták, hogy az adrenalin és a kortizol hatására, a mérsékelt vagy súlyos stresszhelyzetek időtartamának megfelelően romlott a memória: a vizsgálatban résztvevők nem voltak képesek ugyanannyi információ megjegyzésére egy-egy rövid szövegből, mint azok a diákok, akik csak placebot kaptak. Emellett sérült még az információfeldolgozás és átadás képessége is.

Kiterjedt elmegyógyintézetek, állati lelkek által ‘megszállt’ betegek. Néhány extrém példa azok közül, amit a korabeli pszichiátria produkált.

Szerencsére sokat fejlődött a mentális betegségek kezelése az elmúlt évszázadokban, és már nem kínzásokkal és egyéb furcsa/durva módszerekkel próbálják kezelni a pszichiátrián a betegeket, mint régebben. A következőkben pedig 19. századi módszereket olvashattok, amiket manapság már nem használnak.

6) Az M’Naghten-szabály: 1843. januárjában a skót Daniel M’Naghten azt hitte, a brit pártok egymással szövetkeznek ellene, és meg akarják ölni azért, mert részt vett egy mozgalomban. Azért, hogy ezt megakadályozza, a férfi eldöntötte, megöli az akkori elnököt, Robert Peelt, azonban véletlenül Peel titkárát ölte meg, mivel összetévesztette őket. A tárgyalás során az ifjú gyilkos ártatlannak vallotta magát, és morális elmezavarra hivatkozott. Működött a terve, mivel a bíróság felmentette, azonban Viktória királynő és a nép gyalázatosnak tartotta az ítéletet, és az ügy újra tárgyalását követelték. Azt követően rengeteg kérdést tettek fel a bíróknak, a válaszok pedig a mai napig irányadóak olyan eseteknél, amikor azt kell eldönteni, valaki felmenthető-e mentális betegség miatt.

7) Az Opál: egy lap, amit a betegek készítettek: Pinel párizsi morális kezelésről szóló mozgalma után a New York-i Utica elmegyógyintézet betegei saját lapot indítottak, az Opált. Az első szám 1850-ben jelent meg, és csak az intézet betegei jutottak hozzá, azonban a következő számokat már máshol is árulták, majd a következő évben egy szakmai fórumban is megjelentek a cikkek. Megjelenése után egy évvel már közel 900 előfizetője volt az Opálnak, a bevételeket pedig az intézet könyvtára kapta meg. Az Opál egyébként a mentális kezelés alapvető elveit valósította meg, az újság segített a betegség és a fájdalom megelőzésében. Ráadásul abban is segédkezett szerzőinek és olvasóinak, hogy jó irányba terelje gondolataikat a készítése által. Sajnos az újság 1860-ban megszűnt, amikor is a morális kezelése mozgalma elbukott.

8) Indiai elmegyógyintézet: India brit gyarmat volt a 19. században, és ahogyan a világ összes részén, úgy Indiában is egyre nőtt a mentális betegek száma, és a britek itt is Pinel és Esquirol módszereit próbálták bevezetni. A probléma csak annyi volt, hogy a gyarmatosítók felsőbbrendűnek gondolták magukat a helyieknél, ezért nem akartak egy intézményben lenni velük. A helyieket tehát düledező állami intézményekbe száműzték. Az egyik ilyenből küldött levelet egy sebész a főfelügyelőnek. Levelében leírta, hogy milyen rettenetes körülmények között kezeli betegeit a túlzsúfolt és minden szempontból alkalmatlan épületben. Ő volt egyike azoknak, akik próbáltak mindent megtenni azért, hogy az akkoriban bolondnak titulált betegek jobb körülmények között élhessenek.

9) Frenológia – avagy minden a koponyától függ: A frenológia az az elmélet, amely az emberek lelki tulajdonságait koponyájuk formájával próbálta összefüggésbe hozni, és ami a 19. században nagyon népszerű volt. Az osztrák modern neurológia feltalálója volt ennek a kitalálója is. Ő matematikusokat, szobrászokat és kocsisokat vizsgált, és megpróbált összefüggést felállítani koponyaformájuk alapján, elmélete azonban két fontos problémába ütközött. Az első az volt, hogy állításait a véletlenre alapozta, a második, hogy csak olyan eseteket vizsgált, amik az ő elméletét támasztották alá. Amelyek pedig ellentmondtak az elméletének, azokat nem vette figyelembe. Ennek ellenére, ő is nagyban hozzájárult a későbbi neurológusok munkájához.

10) Dorothea Dix: Ez a század tehát rengeteg újítást hozott a pszichiátria világába, jókat és rosszakat is egyaránt, azonban a legtöbb inkább szenvedést okozott a betegeknek, mint gyógyulást. Volt azonban egy nő, Dorothea Dix, aki látta a betegek szenvedéseit, és szerette volna felfedni, mennyi kegyetlenség történik. Bostonba utazott, és ott kezdte el küzdelmét a nehéz sorban lévő betegekért, a városban pedig segítőkre is talált, többek között William Ellrey Channing tiszteletesre, aki szintén a társadalmi reformok szószólója volt. 1841-ben útra kelt, hogy lássa, milyen körülmények között élnek a mentális betegek Massachusetts államban, és szörnyű dolgokra bukkant. Ketrecben, padláson és ólokban tartották a betegeket, leláncolva, odaszögezve és súlyosan bántalmazva. Dixet annyira megrázták a látottak, hogy még biztosabb volt abban, tenni kell valamit a betegek érdekében. Petíciójában azt kérte, kapjanak több támogatást olyan intézmények, ahol kezelhetnék őket. Egyedül harcolt, de nem adta fel, és végül az állam megszavazta a worcesteri elmegyógyintézet kibővítését. A harcos nő, azonban itt még nem hagyta abba, lobbizni kezdett a mentális betegek jobb kezeléséért, és egy olyan korban, amikor az őrültnek és bolondnak nevezett embereket állatokként kezelték, Dix volt az ő szószólójuk, aki kiállt értük.

Május 15-e világszerte a családokról szól a család nemzetközi napja alkalmából. Magyarországon a 2010-es „családbarát fordulat” óta a kormány elkötelezett a családok támogatásában – közölte a családokért felelős tárca nélküli miniszter hivatala szombaton az MTI-vel.

A közlemény szerint a jövő évi költségvetésben csaknem háromszor akkora összeget fordítanak a magyar családok támogatására, mint 2010-ben.  
Kiemelték, a kormány 2010 óta széles körű családtámogatási rendszerrel kedvező feltételeket teremtett a családalapításra, a munka és a családi élet összeegyeztethetőségére.
Az elmúlt évtizedben megduplázódott a házasságkötések száma, csökkent a válások száma és – ellentétben az európai uniós tendenciákkal – Magyarországon emelkedett a születések száma. Utoljára 1986-ban kötöttek több házasságot, mint 2020-ban, a válások száma pedig hat évtizedes mélyponton van – írták.
Hozzátették, 2020-ra 25 éves csúcsra emelkedett a gyermekvállalási kedv, és visszaállt a Bokros-csomag előtti szintre. Tíz éve öt tervezett gyermekből három született meg, ma már négy. Egyre több gyermek születik házasságban, és egyre többen döntenek a nagycsaládos életmód mellett.
„A szülők a családtervezéstől a gyermekeik felnőtté válásáig minden életszakaszban számíthatnak a kormány támogatására terveik, döntéseik megvalósításában” – hangsúlyozták, jelezve, a többi között családi adókedvezménnyel, új bölcsődei férőhelyekkel, Gyed Extrával, ingyenes tankönyvekkel, ingyenes és kedvezményes gyermekétkeztetéssel, családi otthonteremtési kedvezménnyel (csok), jelzáloghitel-csökkentéssel és családvédelmi akciótervvel segíti a kormány a magyar családokat.
Kitértek arra, hogy a járvány okozta nehézségek ellenére Magyarországon újabb lehetőségek nyílnak a családok előtt. Az idősebb családtagokra tekintettel a kormány idén megkezdte a 13. havi nyugdíj visszaépítését. Elindult az Otthonteremtési Program és július 1-jétől a csecsemőgondozási díj (csed) mértéke is jelentősen emelkedik.
Emellett 2022-től 50 ezer forintra nő az árvaellátás minimuma, a 25 év alatti fiatalok pedig személyijövedelemadó-mentesen juthatnak a munkából származó jövedelmükhöz.
„Amíg Magyarországnak polgári kormánya van, a családok kiszámíthatóságra és közösségi megbecsülésre számíthatnak” – áll a közleményben.

Forrás. koronavirus.gov.hu

Fotó: koronavirus.gov.hu