Az ember egy egész életen át retteg attól, hogy olyan szituációkba kerüljön, amely akár az életét is veszélyeztethetné. Nem egyszer körülnézünk a zebránál, mielőtt lelépnénk az útra, bekötjük a biztonsági övet, nem veszünk be gyógyszer akkor, amikor egy csepp alkoholt is fogyasztottunk már. Ezek mind olyan alapvető dolgok, amiket azért nem teszünk meg, mert tudjuk mi lenne akkor, ha…
Azonban, biztos vagyok abban is, hogy már mindenki elgondolkozott azon, hogy milyen lenne kötél nélkül megmászni egy sziklát, leugrani pár száz méter magasból vagy éppen kiugrani egy repülőből.
Vannak emberek, akik nap mint nap extrém sportokat űznek, ezzel táncra hívva a halált. Mi az, ami mind ezt okozza?
Az adrenalin vagy másik nevén epinefrin egy igen érdekes hormon, amelyet a mellékvesevelő termel. A szimpatikus idegrendszer hatását közvetíti, vagyis egy szimpatomimetikum. Tipikusan egy élénkítő hatást vált ki a szervezetre, aminek hatására mobilizál a testünk. Az emésztés megáll, a vérkeringés gyorsabb lesz, az izzadás beindul, a pupillák összeszűkülnek. A szervezet pedig felkészült a veszélyhelyzet kezelésére.
Ennek a hormonnak a hatására történik meg az, hogy bizonyos emberek szinte éheznek a veszélyes helyzetekre. Pontosabban ők igazándiból nem is ismerik a félelemet, a veszélyt szimplán kihívásnak tekintik.
Vannak olyan emberek, akik ennek a helyzetnek a függői. Őket nevezzük adrenalin függőnek. Részben érthető, hiszen ezekben a pillanatokban az agyműködés felfokozódik, az idegrendszer éber és hiperérzékeny. Ennek hatására olyan energiák és szellemi források nyílnak meg, amelyről egy átlag életet élő embernek fogalma sincsen.
Exra adrenalin és endorfin löket hatására az egyén akár halhatatlannak is érezheti magát, ami akár tényleg végzetesnek is bizonyulhat. Ezek az örömmel, mámorral teli percek/órák azt is eredményezhetik, hogy a szervezet hozzá szokik ehhez a magas andrenalin szinthez. Ami azt jelenti, hogy a későbbiekben már sokkal nagyobb löketre lesz szüksége ahhoz, hogy ezt elérje. Ehhez pedig azonban, egyre veszélyesebb kihívásokra lesz szükség.
Mindeközben a „beteg” az adrenalin mellé bónuszként érkező endorfin miatt hihetetlen eufóriát él át. Minden pillanatát élvezi létezésének és tevékenységének, nem érzékeli a fájdalmat, a hideget vagy a forróságot. Nem érez éhséget vagy szomjúságot. Nem érez félelmet.
Mindazonáltal, a túlzott adrenalin-használatnak megvannak a maga hátrányai is. Egy kutatás során úgy találták, hogy az adrenalin és a kortizol hatására, a mérsékelt vagy súlyos stresszhelyzetek időtartamának megfelelően romlott a memória: a vizsgálatban résztvevők nem voltak képesek ugyanannyi információ megjegyzésére egy-egy rövid szövegből, mint azok a diákok, akik csak placebot kaptak. Emellett sérült még az információfeldolgozás és átadás képessége is.
