BaHír

Behek István, a Bagolyvár Étterem és a Bagoly Street Food tulajdonosa még tavaly nyáron mondta nekem, hogy szeretne a belvárosban is nyitni egy Street Food éttermet. A mai nap ez megtörtént. A hely facebook oldalán már régebben láttam a hirdetést, hogy március 4-én nyitnak, ezért úgy döntöttem, nyitás napján én is benézek (magánemberként, nem a Bahír szerkesztőjeként). Sajnos a korlátozó intézkedések miatt ez egyelőre csak elvitelre lehetséges, de ahogy mindenki, ők is reménykednek abban, hogy hamarosan az ülőhelyeket is elfoglalják a vendégek (mint kiderült, most még 2 hétig biztos nem…).

Mivel tartottam attól, hogy a nyitáskor (reggel 8 óra) még sokan lesznek, egy órával később, 9 óra magasságában értem oda. Azt nem mondom, hogy ekkor óriási embertömeg volt, de azért kb. 5-en várakoztak előttem és jöttek be vendégek abban a 15 percben, amíg én az ételemre vártam. Szóval azért volt forgalom, meg kell hagyni. Maga a belső tér egyébként modern, igazi Street Food Bár hangulatot varázsol. A kedvencem, hogy a „konyha”, ahol az ételeket készítik, átlátszó lappal van csupán elválasztva a vendégtértől, így az ember látja, amint az étele elkészül. Bár ezúttal erre nem figyeltem oda, mert a fotózással voltam elfoglalva, de egyébként én szeretem ezt a látványkonyha stílust, közvetlenebb és látjuk, mi kerül az ételünkbe.

Az étterem kínálata hamburgerekből, lepényekből, hotdogokból, desszert-ételekből (rétes mellett pohárdesszertek is vannak) valamint reggeli ételekből áll, utóbbiakat a felirat szerint 8 és 10 óra között lehet kérni. Igazából engem ez érdekelt a legjobban, mert a többi ételt a Metronál lévő üzletből ismerem, de ez nem rémlik onnan (ha mégis volt már ott is, akkor elnézést, bevallom, sosem akartam még a Metronál reggelizni 😊). A reggelik is lepények, valamint wrapek, ám hagyományos reggeli összetevőkkel (tükörtojás, virsli, bacon, parika). Az én választásom ezúttal a bundás lepényre esett, ami egy „bundás kenyérként” elkészített sajtos-baconös lepény málnavelővel. Az eladó – aki egyébként nagyon kedves volt – megkérdezte, hogy nem szeretném-e menüben, üdítővel kérni, de nekem kicsit furcsának tűnt a bundás kenyér sült krumplival, így maradtam magában a lepénynél.

Szűk 15 perc várakozási idő után kaptam kezemhez az ételt, onnan kb. 10 perc volt mire az irodába értem, ahol meg tudtam kóstolni. Picit féltem a mennyiségtől, volt már olyan kellemetlen tapasztalatom más helyeken, hogy 800-1.000 forintot elkértek reggeli címszó alatt két fél szelet bundás kenyérért vagy egy a tenyeremben elférő tortilláért. Szerencsére itt most nem ezzel találkoztam, a lepény egy átlagosnál valamivel nagyobb gyros méretével ért fel, már elsőre láttam, hogy nem fogok éhes maradni.

A lepény teljesen jó, megvolt az a házias érzés bennem, amit egy ilyen ételtől elvárok, de az, hogy nem hagyományos kenyérből készült, mégis különlegessé tette. Amit elsőre kicsit furcsállottam ebben az ételben, az a málnavelő volt, amit külön kis dobozkában kaptam. A promóképen azt láttam, hogy rá van öntve a velő a lepényre, nézzük meg:

Oké, szögezzük le, a szakácsok ezt biztosan esztétikusabban csinálják meg, ha az ember helyben fogyaszt. Egy pici velőt azért hagytam a doboz alján, hogy magában is megkóstolhassam a velőt. Önmagában nekem kissé savanyú volt, azonban amikor a lepénnyel együtt kóstoltam, összeállt a kép. Ami eszembe jutott, hogy a rántott camemberthez meg másféle rántott sajtokhoz gyakran kínálnak valamilyen piros gyümölcsből – főleg áfonyából – készült szószt, hogy a sajt kissé édeskés ízéhez egy savanyú textúrát adjanak. Itt pontosan ugyanezt éreztem, a lepényben lévő sajt adott egy kis édeskés ízt, amihez remekül passzolt a velő savanykás íze.

Ehhez pedig még egy extrát adott a sós ízt képviselő bacon, amely ropogósra sütve került az ételbe. Önmagában is ízletes, de a többi összetevővel együtt kóstolva még inkább kiemeli azokat. Nincs benne nagyon sok belőle, de azt gondolom, hogy ez nem is baj, túl nagy mennyiség ebből a húsból inkább elnyomná a bundás kenyér és a velő ízét. Ez viszont így egyben volt jó.

Az ételért 750 forintot fizettem és nagyon jól laktam vele, így nincs hiányérzetem. Nyilván kisbüfékből vagy pékségekből ennél olcsóbban is meg lehet reggelizni és jól lehet lakni, de ez tényleg éttermi minőség, ahhoz képest meg nem drága. Inkább amiatt aggódom egy kicsit, hogy mikor teheti meg az ember azt, hogy egy ilyet egyen. Ugyanis ezt az ételt leginkább úgy tudom elképzelni (nyilván amikor nincs pandémia), hogy frissen-ropogósan egy finom teával elém teszik, én meg jóízűen elfogyasztom. Ez viszont annyira nem egyszerű. Nem a tea miatt, mert az van nekik, és abban is biztos vagyok, hogy amikor leülhetnek a vendégek, akkor ki is fogják szolgálni őket. Inkább attól tartok, hogy a legtöbb embernek ez már munkaidő, a reggeli rohanás időszaka, amikor nincs ideje leülni és valami jót szép lassan elfogyasztani. De ha ti abban a szerencsés helyzetben vagytok, hogy ezt megengedhetitek magatoknak, akkor csak ajánlani tudom a helyet!

A reggeli ételekhez persze reggeli italok is dukálnak. Sajnos a kávégép külföldről érkezik, így azt csak jövő hét közepén helyezik üzembe, de tea és szörp a rendelkezésre áll, valamint az üdítő-kínálatban is találhatók rostos gyümölcslevek. Így azoknak, akik hozzám hasonlóan nem szeretnek reggel szénsavas italokat inni, is bőséges választék áll a rendelkezésére.