Ahogyan azt már megszokhattuk, a Nagy Ádám nevével fémjelzett Kötelezők Újratöltve sorozat újabb köteteiről rendszeresen írunk élménybeszámolót. A „Holtunkiglan?” című alkotás a Rómeó és Júlia történetét dolgozza fel, szokás szerint szerepjátékos stílusban, és extra különlegessége, hogy bármelyik karakter bőrébe bújva megpróbálhatjuk kihozni a legjobbat az adott szituációból. A mű társszerzője ezúttal Lőrincz Andrea volt.
Történet
Maga a történet alapvetően követi a Rómeó és Júlia sztoriját. Ám ahogy az lenni szokott, sok kiegészítéssel. Van egy kis gyerekkori szála mindkét karakternek, ami új elem, illetve az egyes döntéseinknek köszönhetően számos oldal-elágazása is van a történetnek. E mellett sok másik mű is megjelenik benne Easter Eggként. Találkozhatunk több átemeléssel más Shakespeare művekből, de összefuthatunk Dantéval is, de némi Gyűrűk Ura-érzésünk is lehet az egyik jelenetnél. Nagyon jó azonban, hogy ezek megmaradnak aranyos, kiegészítő elemként, nem a fő cselekmény rovására történnek meg. Egy külön érdekes rész, hogy amikor tetszhalál-állapotba kerülünk, ott egy belső álomban is részt veszünk, rengeteg irodalmi és mitológiai utalással. Na, az a rész úgy arcon vágott, hogy utána úgy kellett felszednem a földről az állam. Fantasztikusan megírt jelenetsor.
Amit még ebben a részben ki tudnék emelni, hogy nagyon sok jelenbeli utalás is van a műben. A koronavírus okozta karantén itt is megjelenik, és bizony egyes jelenetek – főleg a Júlia-kalandnál – félre nem érthető módon írják le a szexuális abuzust is. Magánál a két főhősnél egyébként azt éreztem, hogy Rómeónál jobban megtartják az eredeti Shakespeare-karaktert, Júlián viszont többet változtatnak, egy összetettebb, a játékos által jobban formázható karaktert adtak neki.
Játék és küldetés
Ami a küldetést illeti, alapvetően 3 feladatunk van: összejönni a párunkkal, megvédeni őt és magunkat a ránk leselkedő veszélytől, és kibékíteni a családot. Igazából éreztem az egészben egy kissé keserédes vonalat, hogy abszolute 100%-os sikert talán ebben a kalandban nem lehet elérni. Persze, lehet ezt csak én gondolom így, de nekem az igazán ideális vége egy veronai közös esküvő lett volna, ahol Montaguek és Capuletek együtt örülnek nekünk és Tybald, Benvolio és Mecutio együtt buliznak rajta. Na ez a lehetőség nem adatik meg SPOILER!!! egy legalább részben sikeres vég esetén Tybald és Mercutio halála elkerülhetetlen Spoiler vége!
Tulajdonképpen a játék mindkét szereplőnél 3 részre osztható. Az első feladat megismerkedni és összejönni a másik féllel. Utána jön egy egyedi rész, ami a közös élet viszontagságait mutatja be, és meg kell őrizni a szerelmünket. Ez talán a kaland legegyedibb része, a gyűjtögetős játékot kifejezetten élveztem (bár picit lehetett volna nehezebb), és ez abszolute írói kreativitás, az alapsztoriból nem sok minden jelenik meg benne.
A harmadik szakasz meg visszatér az alaptörténethez és Tybald és Mercutio halálával indul. Innentől a lényeg túlélés, és, hogy a szerelmesek ismételten együtt lehessenek, valamint valamilyen módon a családi béke helyreálljon. A legoptimálisabb befejezés az, ha a sztorit követjük, ám eljutunk addig a felismerésig, hogy a párunk nem halt meg. Így Itália más részére szökünk, a családjaink meg halottnak hisznek minket és kibékülnek (vagy még jobban meggyűlölik egymást). De számomra az is pozitív vég, amikor új személyiséggel szökünk meg (ez valami fantasztikusan kreatív zárás). Illetve egy fajta „egyezzünk ki döntetlenben” érzésem volt akkor, amikor a zárás egy magyarországi szökés volt. Ott szegénységben, de legalább békében élhetünk együtt.
Vannak ennél sajnos jóval kellemetlenebb zárások. Rómeót halálra ítélhetik Tybald megölése miatt, a szerelmesek engedhetnek a szülői nyomásnak és szakíthatnak, Rómeó bedrogozhat csalódottságában, amiért Júlia ott hagyta. De a túladagolás más helyen is veszélyes lehet. De szintén kellemetlen véggel zárulhat a történet, ha magunkra haragítjuk Páriszt, ha túl gyorsan akarunk haladni, vagy ha Júlia csak egyszeri kalandként tekint Rómeóra. Szóval elég széles a kudarcos zárások repertoárja is.
A szerelem árnyékában…
Sajnos a végére azért meg kell jegyeznem pár negatívumot is. Ezeket leginkább nem a történetben, hanem, mint játék éreztem. Az egyik, hogy még mindig azt érzem, hogy ezek a kalandok szenvednek attól az egyébként tipikus hibától, hogy jó pár döntésünknek nincs valódi súlya. Vagy azért, mert semmi jelentősége (pl. hogy miként rendezünk egy vitát), azért, mert egész egyszerűen totál egyértelmű, hogy az egyik fejezetpont kudarcos vég (Elhagyjuk-e Júliát? Vajon mi lesz, ha igen…). Az azért javít egy kicsit a dolgon, hogy a teljes sikerhez számon kéri a kaland pár korábbi döntésünket, amit elsőre nem érezhettünk olyan fontosnak. De a többi pozitívnak nevezhető végkifejletnél ez nem játszik.
A másik, hogy bár egy jó ötlet alapból, hogy mindkét féllel kezdhetünk. Viszont a játékélményen sokat ront, hogy a két kaland majdhogynem teljesen egy és ugyanaz. Jó, ez nyilván részben a történetből adódik, de engem akkor is zavart, hogy a döntési szituációk 70-80%-ban ugyanazok a két játékban, gyakorlatilag egymásból átemeltek és mindkét szereplő csak nagyon kevés igazán önálló, autonóm jelenetet kap (és pl. a gyerekkori résznél ez egyáltalán nem volt szükségszerű, hiszen az nincs az alaptörténetben). Ez akkor nem feltűnő, amikor az első kalandot játsszuk, de ha mindkettő karakterrel teljesíteni akarunk, akkor a másodiknál már nagyon kiérződik. És ez azért ront az élvezhetőségen.
Mindent egybevetve ez egy nagyon jól megírt, ötletes kaland, amit főleg a történet-megírása miatt mindenkinek tudok ajánlani. Gyerekeknek a kötelező olvasmány megismerésére kiváló, de egyszeri kalandként a játékkönyv-kedvelők is élvezni fogják.
