Az elmúlt években több olyan könyv is napvilágot látott, ami stílusát tekintve újszerű Magyarországon: kötelező olvasmányok történetét dolgozzák fel a lapozgatós játékkönyvek stílusában, ahol az olvasó egyben a főhős is, és eldöntheti, hogy az irodalmi műben megjelenő problémát hogyan kezeli, és miként felel meg a műben megjelenő kihívásoknak. A Pál utcai küldetésről korábban már mi is írtunk, azóta azonban két további hasonló jellegű könyv is megjelent a könyvespolcok soraiban. A három könyvben egyaránt szerzőként működött közre Nagy Ádám, korábbi kutatóprofesszor. Vele beszélgettem ezekről a művekről.
Mi ihlette ezeknek a könyveknek a megírását?
Két alapötlet találkozott ezeknél a könyveknél: az egyik, hogy a kötelező olvasmányokat nem mindenki szereti. Nyilván a kötelezőség miatt sem, de a nyelvezet és a történetvezetés sem mindig a mának szól, a fiatalok pedig erre fokozottan érzékenyek. Ezen szerettünk volna kicsit változtatni. Másrészt egy regényben az író, a mester valahogy elképzeli a világot, de ez sem mindig találkozik az olvasó elképzelésével. Ez esetben a „mi lett volna”, az én másképp döntöttem volna érzetére appelláltunk, azt gondolva, hogy érdemes lenne alternatívákat kitalálni, márcsak azért is, mert ezekben az olvasmányok sok olyan helyzetet tartalmaznak, ami valóban foglalkoztathatja a fiatalokat. Egy serdülőt alapvetően foglalkoztatja az élet, halál, szabadság, szerelem, barátság, áldozathozatal kérdései és mi másról szól az Ember tragédiája, a Pál utcai fiúk, vagy éppen az Egri Csillagok? S hát az eredmény is közös, hiszen az olvasó maga – bár a szerző adta bizonyos keretek között – gördíti tovább a történetet.
Ezenkívül talán Nógrádi Gergelynél olvastam, s nagyon igaznak tartom, hogy azok a történetek, amiket nem mesélünk újra, elvesznek. Változik a kor, a nyelv, az élethelyzetek, a történetmesélés mikéntje. Már maga Shakespeare is egy vándormotívumot alkotott újra az akkori kor követelményeinek megfelelően. Mi magunk sem megszentségteleníteni akartuk jeles szerzőink ikonikus művei, hanem azt gondoljuk róluk, így maradnak élők.
A lapozgatós Szerepjáték-könyvek fő időszaka a 90-es években volt. Ismerte, szerette ezeket a műveket? Miben mások az Önök által írt könyvek, mint azok a kalandkönyvek, amik akkoriban megjelentek?
Annak idején nagy rajongója voltam ezeknek a könyveknek, de a szerzőtársak közül nem mindenki volt hasonlóan rajongó, sőt van olyan, aki teljesen kezdő volt ebben a témában. Bár a Tűzhegy varázslójában is vannak döntések, de talán nem ennyire valósak, mint nálunk, illetve hát nyilván a környezet is más. Bár a legújabb, múlt héten megjelent kötet a „Hol terem a magyar vitéz” picit közelebb lép a régi Kaland-Játék-Kockázat könyvekhez abból a szempontból, hogy számokkal dolgozik, és ha 1.000 fő alá csökken az egri várvédők létszáma, akkor a vár sorsa megpecsételődik.
Ugyanakkor nálunk a pőre döntés van középpontban, nem használunk dobókockát. Egyrészt nem akartuk a játékot a szerencse irányába elvinni, másrészt olyan könyvet szerettünk volna kiadni, amit akár a buszon vagy strandon is lehet olvasni, ehhez a dobókocka, a kalandlap nem illik.
Eddig 3 mű, A Pál utcai fiúk (A Pál utcai küldetés), Az Ember tragédiája (Égi megbízás), és az Egri csillagok (Hol terem a magyar vitéz) feldolgozására került sor. Miért ezekre a művekre esett a választás? Tudatos, hogy csak magyar szerzők művei szerepeltek a repertoárban?
Bár nem feltétel, hogy mindenképp magyar legyen a szerző – a következő megjelenő könyv a Rómeó és Júliát dolgozza fel – de a külföldi műveket sokan mások is feldolgozhatják, mi inkább koncentrálunk a magyar alkotókra. Ráadásul az elmúlt egy évben volt Madách, Gárdonyi és Molnár évforduló is. És hát olyan műveket kell találjunk, amikben viszonylag sok az esemény, hiszen például a Toldi nagy kedvencünk, de viszonylag kevés döntési szituáció alkotható benne, így nehéz lenne belőle kalandkönyvet készíteni.
Hogyan készül el egy ilyen könyv? Mik a legfontosabb folyamatok?
A munka három fő részből áll. Az első maga a koncepció, ahol meghatározzuk, hogy honnan hova akarunk eljutni, ki a főhős, mi a fő misszió, milyen alapvető egzisztenciális, erkölcsi, racionális döntési helyzetekre koncentráljunk. A Pál utcai küldetésben Nemecsek megmentésén kívül a grundot is megmenthetjük, az Égi megbízásban a túlnépesedés és a klímakatasztrófa is szóba kerül.
A második lépés a döntési fa, egy 300-450 elemből álló gráf elkészítése, vagyis az folyamatábra, hogy a kaland során mikor mi fog történni, honnan hova lehet pontosan eljutni.
Végül pedig a művet meg kell tölteni tartalommal, hiszen minden elem a sokszázból tulajdonképpen egy minitörténetet kell tartalmazzon.
Mindhárom könyv társszerzős mű. Kik voltak a szerzőtársak és mi volt a munkamegosztás?
A Pál utcai küldetést Trencsényi Lászlóval és Veszprémi Attilával írtuk, Attila az Új Pedagógiai Szemle főszerkesztője, László pedig a neveléstudomány professzora. Az Égi Megbízásban Lőrincz Andreával – aki miskolci tanár- és írónő – dolgoztam együtt, míg a legújabb könyvben a szerzőtársam Libor Zoltán kecskeméti író.
A munkamegosztás eddig az volt, hogy a három fázisból a koncepció tervezése és a gráf készítés javarészt az én munkám, és a szerzőtárs játssza az ördög ügyvédjét, a szépírói szív pedig elsősorban bennük dobog és én javaslok módosításokat. De persze csak az kerül ki a vegykonyhából, amit már minden szerző közös munkaként vállal.
A könyvek szövegezése mennyire képviseli az eredeti művét és mennyire a 21. század nyelvezetét?
Miközben abszolút mai a nyelvezet, néha erős kiszólásokkal és húsvéti tojásokkal – a Jedikula adja a jedi asszociációt, szóval Török Bálint az AA23-as börtönblokkban raboskodik, de van utalás a walesi bárdokra, a hetedik eclogára stb. – aközben igyekeztünk az eredeti mű stílusát is továbbörökíteni. De néha tovább is kell gondolni az eredeti művet. Madách már nem élhette meg a 20. századot, de nálunk a spanyolnátha járványból származó pandémia kérdései (New York) az elembertelenedés problematikája (Berlin) és a klíma és túlnépesedés is előkerül (Budapest). Sőt, az Égi megbízásban makámákban (rímes megszólalás) beszélnek szereplők.
Arról már beszéltünk, hogy ezek a könyvek főleg fiataloknak készülnek. De mi a tapasztalat, valóban ők az érdeklődők vagy az idősebb korosztályt is sikerült megfogni?
A Pál utcai küldetésnél valóban azt látjuk, hogy inkább a fiatalok az olvasóink. Szerencsére elég jó arányban, hiszen már a negyedik kiadás készül. Az Égi megbízásnál azonban nagyobb az idősebb olvasók aránya. Az Egri csillagokhoz pedig igazán nagy reményeket fűzünk: 9-99 éveseknek is ajánljuk.
Van-e tervben következő kaland?
Ahogy említettem is, két mű elkészítése már folyamatban van, az egyiket Andreával írjuk és a Rómeó és Júliát dolgozza fel, szegény Rómeó már száműzetésben tengeti napjait, szóval nemsokára elkészülünk, a másikat Zolival készítjük elő és a Kőszívű ember fiai, ahol ugyancsak meg kell megküzdenünk a ma-akkor problémájával. Jókaitól ugyanis már 150 éve is megkérdezték, hogy nem tudná-e kevésbé terjengősen ábrázolni a történetét, mire azt közölte, hogy, ő romantikus szerző, aki realizmust akar, az fáradjon el a kocsmába. 150 év elteltével azonban szembe kell nézzünk azzal, hogy ebben a formában az eredeti mű még nehezebben fogyasztható. Ráadásul az ilyen tablójellegű munkánál nagyon nehéz meghatározni a főhőst, a játszható főszereplőt, hiszen neki mindenhol jelen kell lennie. Anélkül, hogy elárulnám kit tervezünk, talán elég kikacsintás, hogy női főszereplőnk még nem volt.
Köszönöm szépen az interjút!
