Kereken 1900-ban, ezen a napon hunyt el Pécsen Zsolnay Vilmos keramikusművész, nagyiparos, a pécsi Zsolnay porcelángyár felfejlesztője.
A Zsolnay család szombathelyi eredetű, Zsolnay Vilmos nagyapja, Zsolnay József szabómester költözött Pécsre. Itt is alapított családot, így Vilmos már harmadik generációs pécsinek számított, amikor 1828. április 19-én a világra jött.
Bár festőművésznek készült, apja kívánságára 1853-ban átvette a családi üzlet irányítását, majd 1863-ban bátyja pécsi agyagárugyárát. Miközben a manufaktúrát fejlesztette, végig alkotóművész maradt. Nagyon fontosnak tartotta új kerámiaanyagok kifejlesztését. Az ő találmánya az ún. porcelánfajansz és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pirogránit. A Petrik Lajos és Wartha Vince által megalkotott, eozinnak nevezett lüszteres máz technikájának kidolgozásában is közreműködött.
Gyára elsőként alkalmazta az eozinmázat dísztárgyain. 1873-tól bel- és külföldi kiállításokon mindenhol sikert aratott. Kiemelkedő sikere volt 1878-ban, hogy a párizsi világkiállításon elnyerte a nagydíjat, a francia Becsületrenddel is kitüntették. Később megkapta a Ferenc József-rendet, Pécs városa pedig díszpolgárrá avatta.
Tervezőként ő alkalmazott először neves képzőművészeket, így például a korán elhunyt Klein Ármint is. A korszak nagy építészei előszeretettel alkalmazták a Zsolnay-féle épületkerámiát, azaz az épületkülsőkön használható kőcserepeket.
Nem sokkal 72. születésnapja előtt hunyt el 1900. március 23-án, a pécsi Budai városrész ótemetőjének Szent Mihály-kápolnájába temették.
Halála után a gyárat fia, Zsolnay Miklós irányította, akinek már apja életében is döntő szerepe volt a cég gazdálkodásában.
A Zsolnay alapította gyárat 1945 után államosították, Pécsi Porcelángyár néven főként műszaki porcelántermékeket állított elő. A rendszerváltás óta Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. néven széles választékban állít elő kerámiatermékeket.
Forrás: Wikipédia
