2020 márciusa óta ennyi ember vesztette el életét, a koronavírus járvány miatt. 30,000. Döbbenetesen magas szám, a modernkori magyarság egyik nagy tragédiája az elmúlt 15 hónap.
Lakosságarányosan sehol máshol Európában nem haltak meg annyian, a koronavírus járvány és annak következményei miatt, mint nálunk. Ahol sikerről beszélnek, ott valójában 30,000 koporsó van, ideje korán elhunyt apák, anyák, nagymamák, nagypapák, fiúk és lányok.
Etikus egyáltalán sikerről beszélni, ennyi halott tükrében?
Mert ne feledjük, ez nem csak egy szám. Ők nem csak egy számok, egy végtelenül hosszú adatbázisban, hanem elhunyt embertársaink, akik szerettek és szerették őket, akik éltek és élni akartak, de akiket a vírus és a nem megfelelően felkészített, az elmúlt évtizedek során módszeresen tönkre tett magyar egészségügy miatt már nincsenek köztünk. Az okokat persze napestig kereshetnénk.
Túl lassan intézkedő kormány, alul finanszírozott egészségügy, a magyar lakosság általános rossz egészségügyi állapota, de végsősoron is a tényeken ez mit sem változtat: egy szekszárdnyi ember tűnt el az országból, értelmetlenül, látszólag feleslegesen és talán részben elkerülhető módon.
Súlyos tragédia ez, alig-alig van család akiket ez nem érint, ahol ne lenne áldozat.
Legyen nekik könnyű a föld, emlékezzünk ma rájuk, méltósággal, tisztelettudóan!
