Három milliárd fát ültet Európa – de ennél is többet kell tenni a klímánkért
Február 10-én ülésezett a Régióbizottség- az európai uniós országok önkormányzati képviselőit tömörítő testület Green Deal munkacsoportja, hogy megvitassák a Fit for 55 csomagot, azt az EU jogszabályjavaslatot, amellyel 2030-ra elérhető lenne az 55%-os széndioxid kibocsátáscsökkentés az elfogadott uniós klímatörvénnyel összhangban.
Az európai Green Deal munkacsoport tizenkét tagból és elnökből áll, akik – mint a Régióbizottság tagjai – valamennyien gyakorló választott önkormányzati képviselők saját hazájuk valamely településén, és egyben „klímanagykövetekként” is képviselik az Európai Unió klímapolitikáját. Magyar szempontból érdekes, hogy e szűk testületben Kóbor József pécsi LMP-s önkormányzati képviselő mint tag mellett az elnöki pozíciót Juan Espadas – Sevilla város polgármestere – lemondása után Tüttő Kata budapesti alpolgármester kapta meg, miután e pozíció a Régióbizottság szocialista frakcióját (PES) illeti.
Az ülésen régióbizottsági rapportőrök (jelentéstevők) európai parlamenti képviselők, és az Európai Bizottság kabinetjének vezetői foglalkoztak az igen csak összetett jogszabálycsomag főbb kérdéseivel. Sajnos, a legilletékesebb, Frans Timmermanns biztos nem jelent meg, és beosztottjai igyekeztek kitérni az igazán húzós kérdések megválaszolása elől, mint ez később kiderült.
A központi téma egyébként a Magyarországon is erőteljesen kommunikált probléma, hogy az EU-nak többet kell tennie a polgárok védelmében a magas energiaárak ellen, ami a program egyik következménye lehet, még akkor is, ha a jelenlegi energiaárrobbanás elég nyilvánvalóan az orosz-ukrán válságra vezető vissza.
Magyarországon a Fidesz-rezsim legfőbb politikai vívmányának tartott „rezsicsökkentés” megvédésére hivatkozva támadják az EU klímaprogramját, „zöld őrültségnek” nevezve azt. Ugyanakkor még a magyarénál jóval nagyobb átlagjövedelmű országokban is tartanak az elszaladó energiaárak miatti társadalmi feszültségektől.
Alapból azonban mindenki arról beszélt, hogy az energiaköltségek szinten tartását és csökkentését energiahatékonysággal kell ellensúlyozni, ebbe kell befektetni, és nem az energiát dotálni, ami hosszabb távon közgazdasági ellehetetlenülést jelent. A lokalizált megújuló energiatermelés (nap, szél, ahol lehet, helyi biomassza, és zöld hidrogén) szükséges ahhoz, hogy az EU elérje a nettó nulla kibocsátást, és ez egy módja annak, hogy csökkentsük a fosszilis tüzelőanyagok behozatalánál a harmadik országoktól való függést , valamint elkerüljük a magas és ingadozó áraikat.
Kóbor József, Pécs város önkormányzati képviselője hangsúlyozta a megfelelő taxonómia (adózási és támogatási rendszer) szükségességét a tiszta energiaforrásokba történő befektetések ösztönzéséhez – de bírálta az Európai Bizottság tervét, miszerint az a atomenergiát és a gázt „környezetkímélő” energiaforrásként sorolnák be a taxonómiába –, és utalt az olyan megújulónak tekintett energiafajták alkalmazásának veszélyeire, mint például az erdészeti fa tömeges égetése nagy erőművekben, amelyeket szénüzemről alakítanak át.
Kóbor itt feltette azt a kérdést: ha az atomenergia „környezetbarátnak” minősül, akkor – a pécsi szituációra utalva – egy új uránbánya kialakítása egy nagyváros „alatt” is környezetbarát beruházásnak fog minősülni? (Pécsett az Európai Bizottság előterjesztésének kiszivárogtatása után egy nappal újra lépéseket kezdtek az új uránbánya engedélyeztetése ügyében!)
Az Európai Erdőkoncepció szintén a tanácskozás középpontjában állt, elsősorban azért, mert az Európai Green Deal Program nem kevesebb, mint három milliárd (!) fa elültetésével számol 2030-ig Európában, az „ökológiai elvek maximális figyelembevételével”. Csakhogy ennyi fát nem csak elültetni kell, hanem felnevelni, gondozni, és hagyni, hogy az életciklusát a klímaváltozás közepette egészségesen végig élhesse, és 50-100 év múlva nem elégetni, vagy hagyni elkorhadni, hanem beépíteni tartós használatra. Nyilván csak ekkor teljesítheti nettó oxigénkibocsátó és széndioxidelnyelő küldetését. Többen is utaltak rá, hogy a faültetési kampányok nem lehetnek a terelés, a probléma elfedése, a „zöldre mosás” eszközei – mert környezetszennyező nagyvállalatok önreklámjaiként funkcionálnak sokszor.
Kóbor hangsúlyozta városa, Pécs azon törekvését is, hogy részese legyen az EU száz, klímasemleges és intelligens várost célzó missziójának. Ezt a pályázatot Pécs és Szeged adta be Magyarországról.
Borboly Csaba, Hargita megyei tanácselnök referált az EU Szociális Klíma Alap jelentőségéről, ami rendkívül fontos lesz az átmenet szociális feszültségeinek kezelésére. Bizonyos, hogy az Alap kezelését decentralizálni kell, regionális és önkormányzati szintre, de az messze nem világos, hogy mit és hogyan kell támogatni: a gazdaságot, különös tekintettel a kis és középvállalkozásokra, vagy közvetlenül a lakosságot , a lakhatás energiahatékonyságának támogatásával (épületszigetelés, vagy amit pl. Pécs szeretne, energiatakarékos új önkormányzati lakások építése, stb.), vagy a lakossági rezsiköltségek közvetlen dotálása, ami viszont elodázása lenne a korszerűsítésnek, politikailag a rövidtávú- és rövidlátó – „fideszes” megoldásra hajazna.
Andries Gryffroy, a flamand parlament tagja és a megújuló energiáról szóló irányelvvel foglalkozó régióbizottsági előadó kijelentette, hogy „a polgárok és a vállalkozások számára fenntartható, méltányos és megfizethető átmenet biztosítása érdekében az új jogszabályoknak elég egyszerűnek és rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy figyelembe tudják venni és be tudják őket tartani minden régióban, a technológiai és piaci semlegesség elvének megőrzése mellett”.
Ez az utolsó mondat is utal arra, hogy a Green Deal-hoz nem fog „királyi út” vezetni..
