A pécsi Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház (pécsi dóm, bazilika vagy vártemplom, a 20. század végéig Szent Péter Székesegyház) a Pécsi egyházmegye katedrálisa, a város egyik jellegzetes épülete. A 11. századi alapokkal rendelkező székesegyház mai formáját a 19. század végén érte el Schmidt Frigyes (Friedrich von Schmidt) tervei alapján. Orgonája, Angster József 100. munkája. Basilica minor rangot 1991-ben, II. János Pál pápa magyarországi látogatása előtt kapott a templom.
Történelme
Középkorban
Kézai Simon krónikájában Péter királynak tulajdonítja a székesegyház alapítását, azonban a templom alapításával kapcsolatban tévednek. Az altemplom alapjait pedig már a 4. század végén megépítették, a Pécsi egyházmegye 1009-es alapításakor is állott már itt egy székesegyház.
A krónikák szerint a második székesegyházat Orseolo Péter magyar király idejében építették a mai Dóm tér északnyugati részén. Salamon királyt Szent Mór itt koronázta királlyá. 1064. április 11-én, háborúskodásuk befejezéseként Géza és Salamon együtt ülték meg a városban a húsvéti ünnepeket és kibékülésüket. Aznap éjjel tűzvész pusztította el a templomot és a palotát.
A harmadik székesegyház építése a 11. század végén kezdődött Szent Mór püspöksége idején, és 1140-1180 körül fejeződtek be. A mai dómtól északkeletre egy ókeresztény szenthely fölé kezdték építeni az öthajós altemplomot, amely alatt egy ókeresztény mártír sírja vagy ereklyéi voltak. A belső szobrászati elemeket észak-itáliai és francia mesterek készítették.
A háborúk nem kímélték meg az épületet, a tatárjárás idején a dómot felgyújtották, 1299-ben a muszlim Mizse nádor dúlta föl Pécset, a dóm tetőzete ill. mennyezete megsemmisült. Végül a 14. század első harmadában beboltozták a mellékhajókat és két új kápolna is épült. Az egyik az északnyugati toronyhoz kapcsolt Fájdalmas Szűz kápolnája, a másik a délnyugati toronyhoz kapcsolódó Corpus Christi kápolna. Az újabb építkezések a 15. század második felében zajlottak, és az apszis ablaka fölé festett dátum szerint 1505-ben fejezték be. A vezető mester Demetrius volt. Ekkor vette fel a székesegyház gótika jegyeit, mint a nagy, mérműves ablakok, vagy a korra jellemző boltozatok.
1543-ban a támadó török sereg elfoglalta Pécset, majd a Corpus Christi-kápolnát is dzsáminak használták, a többi részében élelmiszert, hadianyagot raktároztak, megcsonkították az Árpád-kori domborműveket, lemeszelték a freskókat és megrongálta a Szatmáry pasztofóriumot. 1631-ben egy villámcsapás miatt megsérült a délnyugati torony. 1664-ben Zrínyi Miklós Mecsekre telepített ágyúi komoly károkat okozott a székesegyház tetőzetében.
A török megszállás után sem maradt épen az épület, 1704-ben újabb csapás érte a várost. Először Vak Bottyán kurucai, majd a felbujtott rácok pusztítottak, ágyúgolyóiktól beszakadt a templom főhajójának boltozata.
Újkor
Nesselrode püspök idején, 1712-1732 között javították ki a háborúk okozta sérüléseket. A század negyvenes éveitől kezdve új berendezést készítettek: a főoltár 1741-ben készült Krail János tervei szerint, a sekrestye rokokó szekrényeit 1756-ban helyezték el és 1762-ben már álltak a kanonoki stallumok.
Az 1831-ig tartó helyreállítás során a homlokzatok elé egységes, klasszicista és romantikus elemekből álló kulisszafalakat emeltek Pollack Mihály tervei alapján. Ekkor építették föl a Boldog Mór-kápolnát, és állították helyre a délnyugati toronyt.
1877-ben Dulánszky Nándor püspök megbízta Friedrich von Schmidt osztrák építész-restaurátort a székesegyház stílszerű megújításával. Célul tűzték ki, hogy a millenniumi ünnepségekre visszaállítják az Árpád-kori székesegyházat, megszabadítják a későbbi korok hozzáépítéseitől. 1882. június 9-én kezdték szétszedni és kiárusítani a barokk oltárokat, padokat és székeket. Olyan értékek pusztultak el, amelyek nem csupán a dóm története szempontjából voltak jelentősek, hanem a magyar művészet fejlődésének pótolhatatlan láncszemeit alkották. Az építkezés közben lebontották a középkori várfalakat, így alakult ki a Dóm tér. A dóm fölszentelése 1891. június 22-én Ferenc József magyar király látogatásakor történt meg.
1962-63 folyamán tatarozták az épületet, a déli homlokzaton elhelyezték Antal Károly modern megfogalmazású apostolszobrait. Az 1854-ben készült tizenkét eredeti és az 1891-ben készült második sorozatból megmaradt kettő szobor a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola udvarán található meg, erősen leromlott állapotban. 1965–1968 között restaurálták a falképeket, letisztították a faragványokat, megújították az aranyozásokat. 2000-ben Rétfalvi Sándor szőlőlugast ábrázoló díszkapuját helyezték el a déli bejárathoz.
Fotó: Hegedüs Tünde 
Fotó: Hegedüs Tünde 
Fotó: Hegedüs Tünde
1991. január 9-én II. János Pál pápa a székesegyházat Basilica Minor rangra emelte, majd pár hónap múlva meg is látogatta.
2009 januárjában egy 1886-ban elhelyezett időkapszulát találtak a pécsi székesegyház egyik tornyának kereszt alatti gömbjében. Az üveghenger érméket és egy kézzel írott pergament tartalmazott. Minden darab kifogástalan állapotban került elő.A latinul írott pergamen részletesen lejegyzi a székesegyház 1882-ben kezdődött felújítását.
2016-ban először formáztak lámpákkal adventi koszorút a székesegyházból.
2018-ban ismét fölújítják a belsejét: megújul a világítás és a hangosítás, a padok, és a városi távfűtőrendszerre kötik a dómot.
Forrás: Wikipédia
Fotók: Hegedüs Tünde
