Ma lenne 75 éves a csodálatos hangú énekesnő, Cserháti Zsuzsa. 1948. június 22-én született Budapesten, ahol tíz évig tanult klasszikus balettet, majd 1965-ben kezdett el énekelni. Állítólag maga Szécsi Pál fedezte fel Cserhátit, aki 1969-ben hallotta meg énekelni a Balaton bárban és egyből megtetszett neki a hangja.
Az 1972-es Táncdalfesztivál tette országosan ismertté, ezen a Nem volt ő festő és a Repülj, kismadár című dalokkal indult. Legnagyobb slágere az Édes kisfiam című dal, amelynek a magyar szövegét eredetileg Kovács Katinak szánták, de ő lemondott róla Cserháti javára. 1978-ban végül önálló zenekart alapított Európa néven. Számos kislemez mellett két önálló nagylemeze jelent meg, 1978-ban és 1981-ben.
1970-ben ment feleségül Szirtes Károly műszerészhez, az esküvőjük idején mindössze 22 éves volt. Hat évvel később született meg egyetlen közös gyermekük, Szirtes Krisztián. Érdekesség, hogy Szirtes Károly volt az első férfi Magyarországon, aki hivatalosan GYES-re ment, hogy a felesége folytatni tudja a koncertezést.
Az 1981-es Tánc- és popdalfesztiválon A boldogság és én című számával ugyan nem nyert semmit, de a dal évtizedekkel később óriási sláger lett. Akkoriban Erdős Péter felajánlotta neki, hogy legyen vokalista a Neoton Famíliában Csepregi Éva mögött. Ezt az ajánlatot Cserháti visszautasította, ezért a későbbiekben Magyarországon nem kapott méltó munkákat. Ezt követően egész egyszerűen kivonult a magyar könnyűzenei piacról, ezt az őt körülvevő szakmai féltékenységből eredő ellehetetlenítésre hivatkozással tette.
Ebben az időszakban is fellépett külföldön és a budapesti Moulin Rouge-nak is vezető énekese volt. A ’80-as években még készültek ugyan rádiófelvételei, de a Száguldás, Porsche, szerelem c. kislemezen kívül nem jelent meg saját lemeze. Több filmnek a zenéjét énekelte, és némelyikben látható is volt.
Ugyanakkor ebben az időszakban, csendes, visszahúzódó életet élt, fia a Blikknek nyilatkozva elmondta, hogy a depresszió is eluralkodott rajta. Az alkohollal is akadtak gondjai, 1989-ben egy közúti ellenőrzésnél például elhajtott, az intézkedő járőrt majdnem elütötte. A vérében alkoholt találtak.
A ’90-es években már csak elvétve szerepelt a televízióban. Tizennégy éven át énekelt éjszakánként, magánéleti és szakmai válságai következtében jelentős túlsúlyt szedett fel, majd – átmenetileg – teljesen eltűnt a színpadról. 1996-ban fedezték fel újra, Hamu és gyémánt című albumával óriási sikert aratott: boldogan vállalt újra fellépéseket. Innentől kezdve újra aktívan fellépett, szerepelt műsorokban, a közönség pedig rajongva szerette őt.
Halála előtt ismét depresszióssá vált, orvosai szerint azonban természetes halállal halt meg 2003-ban: nyelőcső véna ruptura következtében percek alatt elvérzett. 2003. augusztus 15-én kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben.
Forrás: Wikipédia
