A hétvégén a Bodai Szüreti Fesztivál keretében számos program várta az érdeklődőket. Ezek között volt az immáron több mint 50 éves Apostol együttes is, melynek énekese, Meződi József Pécsett kezdte a zenei karrierjét. Vele beszélgettünk a koncertet megelőzően.
Ha azt mondom, hogy Rózsakert étterem, milyen emlékek jutnak az eszébe?
Egy gyönyörű időszaka volt az életemnek. A 60-as, 70-es években sem volt könnyű a zenekarok élete, még Pécsett sem, amikor elkezdtem zenélni, körülbelül négy zenekar volt Pécsett, szóval nem volt egyszerű. Az első néhány év után egy junior zenekarral felmentem Pestre szerencsét próbálni, de az sajnos nem sikerült, így visszajöttem Pécsre, ekkor zenéltem a Rózsakertben, valamint esténként a Pannónia Bárban. Ezt követően kerültem vissza Pestre, az Apostolba 1973-ban és, azóta itt vagyok.
Ön az egyetlen pécsi, illetve baranyai kötődésű személy a zenekarban, vagy van más is?
Pécsi csak én vagyok, de a dobosunk – Szabó Feri – is baranyai származású, ő komlói.
Több mint 50 éves pályafutás van a hátuk mögött. Hogy lehet egy ekkora repertoárból egy 90 perces koncertet összeállítani? Van erre valami koncepció?
Elsősorban a közönség igényeit kell szem előtt tartani, ezért mi is minden koncerten azt nézzük, hogy melyik nótát szereti a közönség. Időnként 1-1 dalt cserélünk, és akkor figyeljük, hogy mennyire rentábilis a bekerült nóta a közönség számára. Jelenleg az 50 éves koncertünk – ami a Covid miatt 52 éves lett – anyagát játsszuk, és az úgy néz ki, hogy minden igényt kielégít, így azon az idei évben nem szeretnénk változtatni, aztán majd meglátjuk, hogy melyik nóta esik ki, illetve melyiket tesszük be a helyére.
Mekkora a fiatalok aránya a koncertjeiken? Hogyan tudja egy ilyen régóta működő zenekar megszólítani a fiatal generációt?
Elég sok fiatal vesz részt 1-1 koncertünkön a szüleikkel. Amikor a 70-es, 80-as években megírtuk a nagy nótákat – gondolok itt a „Nehéz a Boldogságtól búcsút venni”-re vagy a „Nincs szerencsém”-re – akkor a szülők gyakran énekelték és hallgatták ezeket a nótákat, amit a gyermekeik is meghallgattak és magukévá tették. Szóval nem panaszkodhatunk. Általában 30-40%-a a koncerten résztvevőknek fiatal, de Turán a múlt heti koncertünkön például a közönségnek majdnem a fele fiatal volt.
Többször „jelent már meg” Ön a Sztárban Sztár című műsorban mint utánozandó karakter. Hogy viszonyul Ön ehhez?
Erre azt tudom mondani, hogy minden reklám reklám, azzal csak jót tesznek nekem, ha eléneklik azt a nótát, amit én éneklek. És akkor a közönségnek is van egy összehasonlítási alapja, el tudja dönteni, hogy melyik a jobb: én, vagy aki ott énekel.
Van-e esetleg olyan Apostol sláger, ami az Ön szívéhez közelebb áll?
Ez egy nehéz kérdés, mert mindig az a kedvenc, amelyiknél látom, hogy a közönség élvezi azt. Olyankor én is élvezem a nótát, mert a közönség hangulata átragad rám is. De vannak olyan nóták, amiket nem nagyon játszunk – főleg azért, mert lassú és szívhez szóló dalok – de amiket nagyon szeretek. Az egyik ilyen például a „Mama, mond a mesét”, ami szerintem egy tökéletes mű. Ez azért is érdekes egyébként, mert amikor az ember felénekel egy nótát, akkor azt fontos, hogy magáévá tegye, így nekem mindig az adott legújabb dal a kedvencem, de azért hosszú évek során kialakul olyan, hogy egy dal hozzám nő.
Mik a jövőbeni tervei a zenekarnak?
A jubileumi koncertünkre csináltunk 4 új nótát, most azokat próbáljuk ismertebbé tenni. Nem könnyű egyébként, mert rádióban nem nagyon tudunk szerepelni – esetleg a Retro és a Sláger Rádióban, de azt a fiatalok kevésbé hallgatják – így az új nótákat nehéz bemutatni. Ezért a koncerteken játsszuk el őket rendszeresen és nézzük a közönség reakcióját. Ebből kettő úgy tűnik, hogy rentábilis lesz, de azért nagyon sokszor kell eljátszani egy dalt ahhoz, hogy a közönség magáévá tegye.
Köszönöm szépen az interjút!
