Az idei már a sokadik ünnepi koszorúzás volt, amin részt vettem, ám talán az egyik leginkább ambivalens. Most beszélhetnék arról, hogy bár a műsorban részt vevő gyerekek ügyesek voltak, a háttérzene, amit mögé tettek, szerintem szörnyű volt. De ez ízlés kérdése, biztos van, akinek tetszett. Beszélhetnék arról, hogy mennyire nem szeretem, ha egy politikai szereplő ünnepi beszéd címén kampánybeszédet tart. De sajnos ez is általánosan jellemző mindkét oldalra, most már nem nevezném rendkívülinek. Azonban volt egy dolog, ami mellett egész egyszerűen nem tudok elmenni.
A Pécs Eye ismételt megnyitása mellett a közelmúltban megnyitotta kapuit a 48-as tér mögötti ideiglenes vidámpark is. Bár nem vagyok a vidámparkok híve, ezzel én együtt tudok élni. Ám az, hogy a Break Dance végig ment az ünnepség alatt, már nálam is kiverte a biztosítékot.
A felemelkedő játék fényei sokszor terelték el a figyelmet a nemzeti zászlóktól és a nemzeti színekkel megvilágított emlékműtől. A háttérsikolyok és bekiabálások, miközben a polgármester az elhunytakról beszél, akár egy posztmodern performanszba bele is férnének, itt azonban kifejezetten kínosan hatottak. Amikor meg valamelyik képviselő koszorúzása közben egy „a k… életbe!” kiabálást hozott felülről a szél, azt tekinthetnénk akár politikai véleménynek is (aminek egy ünnepségen amúgy nincs helye), de nyilvánvalóan nem az volt.
És miközben nekem volt szekunder szégyenérzetem az eset kapcsán, egyetlen kérdés merült fel bennem: miért? Mindenki tudta, hogy hol lesz az ünnepség. Mindenki látta, hogy közel van a vidámparkhoz. És aki egyszer járt az életében vidámparkban, azt is tudja, hogy ezek a sikolyok bőven hallhatóak ebből a néhány méteres távolságból. Miért nem lehetett ezzel tenni semmit?
Még csak nem is lett volna szükség a teljes vidámpark bezárására. Ennek az egyetlen játéknak az egy órás leállítása bőven elég lett volna. Akár meg lehetett volna állapodni az üzemeltetővel is egy pár tízezer forintos kompenzációba, a város költségvetését nem vágja hasra, annál nagyobb bevétel meg kizárt, hogy egy óra alatt egy játékból keletkezik. De nem. Inkább a fények és a sikolyok a beszéd, a koszorúzás, sőt, a Himnusz és a Szózat alatt is. Gratulálok!
Remélem, más városokban, illetve más területeken azért méltóbb módon sikerült megemlékezni!
