3 hete írtam arról, hogy a TV2 újragondolja Rózsa Gyuri klasszikusát, és, hogy ezzel kapcsolatban mik az elvárásaim. Azóta lement néhány rész, és hármat meg is néztem belőle, ami világossá tette számomra: ez a műsort hatalmas visszalépés a korábbiakhoz képest. És még csak nem is a konstrukció miatt. Ezért úgy döntöttem, hogy még egyszer klaviatúrát ragadok és leírom, mik a fő problémáim.
Ahogy azt már korábban írtam, gyerekfejjel imádtam ezt a műsort, de felnőttként újranézve már jóval kevesebb élményt látok ezekben a rövid, random szerencsejátékokban, ezért muszáj valahogy frissíteni. Ezt a műsor megtette. Sok minden megmaradt a régi műsorból: a játékosok beöltöztek (akkor a nagy részük, most mindenki), rövid, egyszerű, főleg szerencsén alapuló játékok és döntéshelyzet vannak benne. És az is megmaradt, hogy bár van 1-2 nagyon értékes nyeremény, alapvetően ezek azért nem azok az összegek és tárgyak, amik egy ember életét örökre megváltoztatják (jó, az autó azért nem rossz). És ott vannak a színpadok is, mint az előző műsor védjegye, amiknek már a látványa mosolyra késztetett.
Az alapok szerintem nem rosszak. A látványosabb játékok mellett megjelent némi kvíz is a műsorban, vannak részek, ahol kérdésekre kell válaszolni, és a helyes válasz függvénye is a nyeremény, vagy el lehet vinni valamit látatlanban. Szerintem ez megint egy izgalmas döntési helyzet, mert a szerencse mellett a tudásunk is befolyásolja. Erre lehet élvezhető műsort építeni.
Viszont ezzel rögtön el is érkeztünk az első komolyabb problémámhoz. A játékosok olyan kérdéseken hezitálnak, mint pl. Hány karika az olimpiai jelkép, vagy bejelölik Krisz Rudi-dalnak azt, hogy „a lányokat majd a bozótba csábítom, egy négercsókért mindenem odaadom”. Komolyan az volt az érzésem, mintha az Észbontókat nézném, nem volt valójában az az érzésem, hogy egy műveltségi műsort néznék. Direkt castingolnak ilyen embereket? Azt hiszem tudom a választ…
De a legtöbb problémám nem ezzel van. A játék maga borzasztóan vontatott, ahhoz képest, hogy itt tényleg rövid minijátékokon lehet nyerni, kb. másfél óráig tartott úgy a műsor, miközben azt éreztem, hogy azért az első héten próbálják mérsékelni a reklámokat benne. De a rengeteg felesleges beszélgetés, a tét hiánya miatt elnyújtottnak tűnő drámainak szánt, de azt nem hozó jelenetek egyszerűen teljesen feleslegesek, ezt a játékot még egy reklámmal együtt is 40-45 perc alatt le lehetne tolni.
Nem javítanak a helyzeten a műsorvezetők sem. Majkával nincs különösebb gondom, bár nem tudja azt a vásári kofa stílust hozni, mint amit a Rózsa Gyuri anno, de látszik a pókeres múlt (és jelen), fapofával képes játszani a játékosokkal, szerintem megy a stílusa a műsorhoz. Papp Dorci jelenlétét már jóval kevésbé értem, oké, hogy kell egy csinos háziasszony, és ez a személyében meg is valósul, de ezt leszámítva annyira funkciótlan, hogy az, hogy egy ismert ember van ebben a szerepben, kb. semmit nem tesz hozzá a műsorhoz. De legalább nem is idegesítő a jelenléte.
A harmadik szereplőé viszont az. Pápai Joci nem értem mit keres egy ilyen műsorban, de egyáltalán nem hiányzik. Érdemi funkciója gyakorlatilag nincs, semmi olyat nem csinál a műsorban, amit Majka és Dorci ketten ne tudnának ellátni. Egyedül arra „jó”, hogy ott van és produkálja magát, azt is meglehetősen ízléstelen és egyáltalán nem vicces módon teszi. Ha egy vetélkedőre ülök le, akkor én nem arra vagyok kíváncsi, hogy a műsorvezető miket szólogat be mindenkinek.
Illetve nekem a műsor végi dráma is erősen mesterkélt. Egyrészt a viszonylag alacsony tét miatt, párszázezres tárgynyeremények kockáztatása azért nem egy olyan szituáció, mint ami például gyakran az Áll az alkuban volt, hogy 10.000.000 forint vagy egy pár tízezres tétel. Ráadásul néha nem is éreztem át azt a mesterséges hurráoptimizmust, ami van.
Az első adás ennek ékes példája. Emberünk 500.000 forintot nyert, amit feltett tétnek a döntőben. A döntés után óriási volt az öröm, amikor nyert egy masszázsfotelt, egy színes tévét és egy könyvcsomagot, aminek összértéke 600.000 forint. Én valahogy nem éreztem át ezt az örömöt. Eleve nem volt extrém nagy a különbség sem, de ha magamból indulok ki: TV-m van, nincs szükségem újra, a könyvcsomag ki tudja, hogy az érdeklődésemnek megfelelő-e, a masszázsfotel meg jó cucc, de azért nem szerepel a jelenlegi vágyálmaim listáján. Szóval, ha engem kérdeztek, én jobban örültem volna az 500.000 forint pénznyereménynek, amit bármire fordíthatok, mint egy ilyen, egyébként nettóban többet érő csomagnak.
Illetve ez már apróság, de nekem hiányzik az a plüssmacska is, amit vigaszdíjnak kaptak, szerintem egy aranyos eleme volt a régi játéknak, hogy legalább mindenki kapott valamit, aki játszott (bár ha jól láttam, volt egy műsorban, ahol valaki kapott).
Mindent egybevetve úgy érzem, hogy ebből a konstrukcióból lehetett volna egy színvonalas műsort összerakni, de sajnos ez most ebben a formában nem sikerült. Az biztos, hogy engem, mint közönséget ez a műsor elvesztett, de persze mindenkit arra bátorítok, hogy nézze meg, hátha nektek jobb véleményeket lesz róla.
