Ambrus Károly Imre taxisofőr a közösségi oldalán tett felajánlást, hogy december 22-23-24-én, Pécs területén belül ingyen visz haza minden rászoruló kisgyermekes családot a Pécsi kórházakból.
BaHír: Honnan jött az ötlet a felajánláshoz?
Az ötlet úgy jött, hogy mivel egy ideje már szabadúszó vagyok, megtehetek ilyesmit. Az előző munkahelyemen nem támogatták, se azt, hogy többet legyek otthon a másfél éves kisfiammal, sem a jótékonykodást, és az elektromos autó miatt sem kaptam kedvezményt, úgy ahogy azt más haladóbb szellemű városokban tennék, és előírás volt az is, hogy ne osszuk meg a saját számunkat az utasokkal. Így ma még nem sok telefonos rendelést kapok, mivel nem építettem ki a törzs utas közönségemet. Így viszonylag sok szabadidőm marad. Ahogy már említettem, van egy kisfiam. Valójában miatta jött az ötlet.
BaHír: Úgy látod, hogy akad egyedülálló, rászoruló gyermekes, aki igénybe venné ez a felajánlást?
A munkám során látom a sok egyedülálló anyukát, apukát, a rászoruló komplett családot, akiknek láthatólag elég rossz sorsuk van. Mióta én magam is apa vagyok, látom, hogy a feleségem a fiunkkal micsoda heroikus küzdelmet csinál végéig nap, mint nap. Ezt másoknak, egyedül nehéz lehet végig csinálni. Pedig a gyerek nevelés még akkor is erőt próbáló, ha mindkét szülő otthon van, akkor sem egyszerű. Azoknak, akiknél a napi megélhetés is gondot okoz, náluk biztos, hogy nekik karácsonykor hatványozottan nehéz. Főleg ha a gyermekük valamilyen okból kórházba került. Nekik óriási segítség lehet, hogy van valaki, ha pár órára is, de az otthon melegébe tudja vinni a gyermekét. Rajtuk szeretnék segíteni.
BaHír: Mi a tapasztalatod, milyen az érdeklődés, milyen a visszhang, akár a taxis szakmában?
A kollégáim nagy része rám hagyja a dolgot. De természetesen jöttek az olyan vicces beszólások is, hogy: „Ebből tudod mi lesz? Majd mindenki hívni fog, hogy ingyen utazzon!” Bár szerintem a kiírásom elég egyértelmű. Kórházból haza, vagy ha úgy hozza a szükség, és akár csak egy napra engedik is el a gyerkőcöt, akkor nyilván vissza is viszem a kórházba Pécsen belül azt, aki erre rászorul. Viszont azt nem gondoltam volna, hogy több mint háromezren osztják meg az első pár órában a postot, ami most már több mint 5300 megosztásnál jár. Próbáltam pár kollégát bevonni a dologba, nem sok sikerrel. Szóval igaz, hogy én így ezen a pár napon nem fogok keresni, de úgy érzem veszteni sem. Meglepett, hogy rengeteg elismerő üzenetet kaptam vadidegen emberektől, és sokan bejelöltek ismeretlenül, és osztották meg a postom. Támogatók is feltűntek, akik anyagilag támogatnák ezt az egészet. Az egyik támogató ezt írta: „Karcsi! Nagyon elismerem a kezdeményezésedet. December 22-én is vigyél haza rászoruló kórházban levő embereket, én kifizetem neked!” Szóval sokat nem leszek otthon ez alatt a pár nap alatt. Mivel rengetegen osztották meg a postom, így jelenleg attól félek, hogy nem tudok majd mindenhova odaérni időben, de nagyon fogok igyekezni, hogy minden rászoruló kisgyermekes családnak segíteni tudjak haza jutni. Sajnos napjainkra annyira más lett a világ, annyira kevés a jó, és a szeretet, hogy úgy érzem ezzel tehetek egy kis jót azokkal, akik nehéz körülmények között vannak, és még a gyermekük haza juttatása is nehézségekbe ütközik az ünnepek alatt. Mert ahogy a szólás tartja: „szegény embert az ág is húzza.” Én pedig szeretnék, és tenni is akarok valamit, mert hinni szeretném, hogy nem pusztulásra érett az emberiség, és ér még valamit a jótett.
