Ugyanis a Párbeszéd és a Szikra Mozgalom, erről is szeretnének népszavazást tartani, és ha csak a Kúria nem kaszálja el, fognak is.
Szögezzük le rögtön az elején. Roppant szomorú, ha valaki elveszti az állását, de jelenleg Magyarországon nem munkahely, hanem munkaerőhiány van, méghozzá roppant fontos szektorokban. Humánerőforrás problémákkal küzd a MÁV, a Volán, a BKK, a Tüke Busz, a fuvarozó cégek, az egészségügy, a rendőrség, a katasztrófavédelem, a honvédség, a mezőgazdasági munkákban, gondban van a vendéglátás, de talán elég azt is megemlíteni, hogy egy-egy jó szakemberre hónapokat kell várni.
Ilyen körülmények között, nem gondolom jó ötletnek, hogy akár 270 napig is járjon az álláskeresési járadék, ugyanis ennél jóval gyorsabban lehet munkát találni annak, aki akar dolgozni. Persze nem feltétlenül lehet nagy élmény például a határt védeni, vagy épp egy Covid-osztályon ágytálakat cserélni, esetleg dinnyéket szedni, de a munka még mindig ezerszer nemesebb, mint az otthon tespedés, a mások pénzén való élet. A képlet világos, és egyszerű:
aki egészséges, az dolgozzon.
Az egyértelmű, hogy a betegeket, az időseket és a gyerekeket el kell tartanunk, de itt és most nem róluk van szó. Hanem azokról, akik egyébként dolgozhatnának, de valamiért nem teszik. Annak ellenére sem, hogy sok helyen egyre égetőbb a munkaerőhiány.
Ráadásul rengeteg munka van, melyhez különösebb tudás, szakképesítés sem kell, de hogy az írásom ne csak kritikát fogalmazzon meg Karácsony és Jámbor irányába, íme egy előremutató javaslat:
az álláskeresési járadék jelen formájában szűnjön meg, helyette legyen felnőttképzési járadék.
Valaki elvesztette az állásást, mert nincs versenyképes szakmája? Semmi gond, az álláskeresési járadékra szánt összegből tanulhasson ki egy újat. Csinálhasson jogosítványt kaminora/buszra, végezhessen el ápolói tanfolyamot, képezzék ki katonának, rendőrnek, tűzoltónak, tanuljon ki egy szakmát, és ezután helyezkedjen el újra a munkaerőpiacon, legyen ismét hasznos tagja a társadalomnak, adó formájában pedig fizesse vissza a támogatást, amit kapott.
Mennyivel előre mutatóbb az, ha hálót adunk az embereknek, és nem halat, ahogy azt a szélsőbaloldali Szikra tenné? Mennyivel hasznosabb az, hogy ha valaki elveszti a munkáját, akkor kitanulhat egy új szakmát, annál, hogy akár 270 napig otthon malmozna?
Aki elvesztette az állását, sok esetben azért vesztette azt el, mert a végzettsége nem versenyképes, nem konvergál a piaci elvárásokkal, vagy esetleg semmilyen releváns végzettsége nincs. Ő hiába kap 270 napig is akár „munkanélküli segélyt” (nevezzük nevén a gyereket), a végén ugyanott lesz, mint előtte volt: sehol. Továbbra sem fog kelleni a munkaerőpiacra, ha talál is munkát, az vélhetően ideiglenes lesz, pár hónap, és minden kezdődhet elölről, az adófizetők ismét állhatják a számlát.
Ezzel szemben, ha a munkanélküli segélyt felváltaná a felnőttképzési járadék, és csak az kapna pénzt az államtól (tehát az adófizető honfitársaitól), aki ez idő alatt elvégez egy tanfolyamot, iskolát, biztosan könnyebb lenne visszatérni a munkaerőpiacra, és ott megragadni.
Személy szerint erre szívesen fizetném be az adómat én is, ám arra, hogy ismét egy segélyalapú ország legyünk, ahol emberek tömegei kapnak úgy pénzt, hogy semmi hasznosat nem tesznek, arra nem.
Fotó: Jámbor András Facebook oldala
