BaHír

Ki gondolta volna, 1966. október 11.-én, hogy épp aznap született meg a délvidéki Újvidéken az az ember, akinél többet Pécs városáért nagyon kevesek tettek életük során? Ugyanis ekkor látta meg a napvilágot ifj. Rátgéber László, akinek köszönhetően Pécs felkerült az országos és európai sporttérképre. De ne rohanjunk ennyire előre.

A sportnak nagyon komoly imázs-javító képessége van. Ki a fene tudná, hogy hol van Körmend, az a pici, álmoskás vasi település, ha nem lenne a városukban legendás kosárlabda csapat? Európában tudná bárki, hogy merre keresse Veszprém városát, ha nem lenne ott a kézilabda klub? Ferencváros is csak egy átlagos budapesti kerület lenne, azonban hála a labdarúgó csapatnak Ferencváros nem egy kerület, hanem egy fogalom. És ami a Fradi a kilencedik kerületi embereknek, ami a veszprémi kézilabda a Bakony-lábánál élőknek, ami az MTE a körmendieknek, az a női kosárlabda volt a pécsieknek. Ha pedig azt mondjuk, hogy Pécs és a női kosárlabda, akkor abból egyenese következik Rátgéber László neve is.

A fiatal Rátgéber Jugoszláviában dolgozott 1986 és 1993 között, méghozzá nem is eredménytelenül. Edzője volt a ŽKK Vojvodinának és a délszláv állam ifjúsági válogatottjának. Másodedzőként dolgozott a Jugoszláv női felnőtt válogatottnál, miközben diplomát szerzett az újvidéki egyetemen.

Pécsett ekkoriban kezdett éledni a női kosárlabda, a 80-as években Varga Ferenc irányításával a bronz és az ezüst is összejött, majd 1992-ben Vertetics Istvánnal az arany is. Pécs az első vidéki város lett, amely aranyérmet szerzett a magyar női kosárlabda bajnokságban. A következő szezon azonban nem sikerült jól, csak a csalódást keltő hatodik helyen végeztek a pécsi lányok, a vezetőség pedig úgy döntött, hogy változásra van szükség. Némi meglepetésre, egy Magyarországon teljesen ismeretlen délvidéki edzőt, bizonyos Rátgéber Lászlót neveztek ki a csapat élére, aki akkor csupán 27 éves volt.

Rátgéber bronzéremmel nyitott, ennél lejjebb pedig egyszer sem adta, a PVSK 1993-tól a megszűnéséig mindig dobogón zárta a szezont: 10 arany, 5 ezüst és 4 bronzérmet gyűjtöttek be, miközben a Magyar Kupát 11 alkalommal hódították el, két ezüst, és két bronzérem mellett. Rátgéber kilenc bajnoki- és kilenc kupagyőzelemnél volt a csapat edzője, grátiszként háromszor vezette a legrangosabb nemzetközi kupa legjobb négy csapata közé tanítványait, az Euroliga Final Fourban két bronzérmet sikerült szerezni, egyet hazai közönség előtt. Emlékezetes, telt házas meccsek a Lauberben, és hajnalig tartó ünneplések a főtéren: ezek jellemezték ezt a korszakot.

Rátgéber és a pécsi női kosárlabda több volt, mint egy csapat. Egy intézmény volt, valami olyan közösségformáló jelenség, amire se előtte, se utána nem volt példa Pécsett. Pécsnek számos kulturális, muzeális, történelmi és természeti értéke van, amely miatt joggal lehetünk büszkék a városunkra, és amelyek miatt joggal ismerhetik nem csak idehaza, hanem szerte Európában a baranyai megyeszékhelyt. Azonban a fenti értékek méltó társa volt a Rátgéber által vezetett női kosárlabda csapat.

A pécsiek legalább annyira voltak büszkék erre a csapatra, mint a csodálatos belvárosra, a Mecsekre, vagy a gazdag és pezsgő kulturális életre. Erről mi sem mond el többet, mint a tény, hogy bár már tíz éve, hogy megszűnt az a csodálatos csapat, a nem pécsi sportrajongók még mindig ezzel azonosítják a városunkat. Ha az országban bárkit megkérdezünk arról, hogy mi az első öt dolog ami Pécsről eszébe jut, a Széchenyi tér, Dzsámi, TV-torony és a kulturális élet mellett, szinte biztosan a Rátgéber-féle női csapatot fogja mondani.

Rátgéber ugyan a felnőtt csapat mellől már rég távozott, azonban mondhatjuk azt, hogy a második nagyálmát valósítja meg éppen. A róla elnevezett akadémia is nálunk épült meg, impozáns létesítményről van szó, ahol több száz fiatal fiú és lány tanulja ennek a csodálatos sportnak az alapjait, a munka pedig láthatóan egyre eredményesebb.

A jelenlegi felnőtt női csapat keretében nyolc olyan játékos van, aki Rátgéberék kezei között nevelkedtek, mind a felnőtt férfi, mind a felnőtt női válogatottnak neveltek már ki játékosokat, főleg női vonalon nem is akármilyeneket. A körülmények pompásak, Pécs büszke lehet arra, hogy az ország talán legjobb kosárlabda-akadémiája működik itt, egy egyértelműen európai, sőt világszintű létesítmény.

Rátgéber lassan harmincéve dolgozik Pécsett, kívánjuk, hogy amilyen sikeres volt az első, olyan sikeres legyen a következő harminc esztendő is!

Szakács László és Keresztes László Lóránt az előválasztáson ellenfelek lesznek, azonban a DK által támogatott egykori komlói alpolgármester a jelek szerint is beállt Keresztes javaslata mögé.

Az LMP frakcióvezetője még júliusban vetette fel, hogy legyen közvetlen buszjárat Komló és Orfű között, az ügyben a Volánbuszt, és az érintett települések önkormányzatait is megkereste. A Facebook poszt alatti kommentekből is kiderül, hogy a komlóiak nagyon szeretnének – legalább nyaranta – közvetlenül eljutni a megye legnépszerűbb üdülőhelyére.

Keresztesék egyébként – lakossági megkeresések miatt – már június 30-án levelet írtak a Volánnak és a két település polgármesterének, a Volán válaszolt is, ígéretet tett, hogy megvizsgálják a lehetőségeket, az egész folyamat már elindult a Volán is felveszi a kapcsolatot az említett önkormányzatokkal. Ha a társaság és az utasok is úgy akarják, akkor ez egy boldog történet lehet.

Ennek fényében talán nem is csoda, hogy a népszerű kezdeményezést a körzet másik országgyűlési-képviselő aspiránsa, Szakács László is átvette, nagyjából két héttel később.

Az Szakács posztjából nem derült ki, hogy Keresztes javaslata mögé állt be, esetleg jobb ötlet híján a sajátjaként próbálta meg eladni az LMP politikusának a javaslatát, vagy csak szimplán lemaradt arról, hogy egy képviselő társa a témában már hetekkel megelőzte őt.

Mindenesetre reméljük, hogy így, hogy már kettő országgyűlési képviselő is szeretne Komló és Orfű között közvetlen buszkapcsolatot, a Volán is lépni fog.