Bárdosné Tóth Lídia „Életem rímekben” című 2019-ben megjelent verseskötetéhez írta:
„Ebben a verseskötetben megosztom családi életünk fontosabb eseményeit, reményeit, örömeit, nehézségeinkből való kimenekülésünket, természetfeletti megtapasztalásainkat, átélt csodákat. „
Tegnap este pedig a Tarcsay Gyöngyvér, egyesületi elnök szervezésében a Kozármislenyi Nyugdíjasok Egymásért Egyesület újra induló „Fáklyafényes estek” előadójaként bemutatta „Csodás valóság” című új kötetét. Azonnal válaszokat is kértem a felmerülő kérdéseimre.
BaHír: Hol születnek az ilyen mély érzésű verselők?
Egyházaskozáron születtem, egy melegszívű, szegény család harmadik leányaként. Öten vagyunk testvérek: 4 lány és 1 fiú. Édesanyánk 95 éves. Édesapánk 52 évesen távozott el közülünk erről a Földről. A szegénység ellenére is boldog gyermekkorom volt.
BaHír: Polgári foglalkozás?
Érettségi szünetben tanított meg Édesapám pár gitár-akkordra, amelyen felbuzdulva motivációt kaptam a továbblépéshez. A nyári szünetben, Tahiban már kamatoztattam is gitártudásomat, egy keresztény táborban húgommal, nővéremmel, mikor az esti tábortüzeknél Édesapánk énekeit énekeltük 3 szólamban, gitárkísérettel. Itt ismerkedtem meg leendő férjemmel, 2 év múlva házasságot kötöttünk. Általános és középiskolai tanulmányaimat Pécsen végeztem, majd a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatójaként 2 évig Budapesten kollégiumban éltem. 1974-ben férjhez mentem, közös életünket férjem szüleinél kezdtük, innen Debrecenbe költöztünk albérletbe, ahol első és második gyermekünk is született. Végül újra Pécs, ahol befejeztem felsőfokú tanulmányaimat és lediplomáztam vegyipari gépész üzemmérnökként. A harmadik gyermekemet várva szereztem meg a számítógép programozó diplomát, programozóként dolgoztam a Bőrgyárban.
BaHír: Mióta ír rímekben?
A versírás középiskolás koromban érintett meg, irodalom órára kötelező volt különböző stílusokban verset írni. Már akkor is egy eseményt örökítettem meg, miközben azt éreztem, hogy ez nekem nemcsak kötelező, hanem szívesen foglalkozom a gondolataim rímbe szedésével. Főiskolás időszakomban a csasztuska írásban jeleskedtem, férjem finoman letolt, hogy ha ilyen jól megy ez nekem, miért nem írok normális verseket és énekeket?! Elszégyelltem magamat, és nemsokára megszülettek az első dalaim. Ha valami a lelkemet mélyen megérintette, abból ének lett …
BaHír: Mi ihlette a versírásra?
Miközben a negyedik gyermekemmel GYES-en voltam, megszűnt a munkahelyem. Miután a halálból jöttem vissza csodák sorozatával, úgy éreztem, hogy számítógépet programozni más is tud, de amit én éltem át, azt csak én tudom elmondani. És ha csak 1 embert tudok kiemelni a reménytelenségből a verseimmel, már akkor is megérte. Ekkor kezdtem el megírni az életemet versekben.
BaHír: Ettől kezdve a versírásnak élt?
Hát nem igazán, mert közben Pécsen építkeztünk, családi vállalkozásunkban dolgoztam. Aztán mikor negyedik gyermekem egyetemre jelentkezett, akkor kerestem munkahelyet. Azt gondoltam 5 évvel a nyugdíj előtt: Mindegy, hogy milyen diplomáim vannak, de mégis mi az, amit a legszívesebben csinálnék? Kicsi koromtól kezdve nagyon szép hivatásnak láttam az anyaságot. Amikor megkérdezték, hogy mi akarok lenni, mindig azt mondtam, hogy Anyuka. Persze kinevettek, nekem akkor ez nagyon rosszul esett. Közben megfogalmazódott bennem, hogy pótnagymama, vagy idősek gondozója szívesen lennék. A SZOCEG Cseperedő Családi Napközijében kezdtem örömmel dolgozni. Pár év múlva áthelyeztek Kozármislenybe az Idősek Klubjába. Szép időszak volt ez is az életemben, szeretettel foglalkoztam a „Mamikáim”-mal.
BaHír: Hány kötete jelent meg eddig?
Jelenleg a Pécsi Művészkör és a CINKE kör tagja vagyok. 10 antológiában jelent meg versem, miután összeállítottam az első önálló verseskötetemet ÉLETEM RÍMEKBEN címmel. A most bemutatásra került kötet a második, amelynek címe CSODÁS VALÓSÁG.
