Ma van az Áldozatok Világnapja. Az Európa Tanács 1990. február 22-én tette közzé a bűncselekmények áldozatainak chartáját. Ezt a napot Európa több országa, így 1993-ban Magyarország is a bűncselekmények áldozatainak napjává nyilvánította. Nem egy igazán ismert és annyira sok eseményt generáló világnap, de az 1990-es események fontosak voltak. Jelentős változást indítottak el az irányba, hogy a bűncselekmények áldozatait ne csupán bizonyítéknak tekintsék, hanem igyekezzenek az érdekeivel foglalkozni.
Ha az áldozatokról beszélünk, akkor ma Magyarországon a legtöbbeknek a gyermekvédelem ugrik be. A téma nagyon aktuálissá vált mindkét oldalon, és rengeteg politikai akciót látunk ezekben az ügyekben. A baj csak az, hogy miközben erről beszélünk, igazából egyetlen dolog van, amiről nem esik szó: a gyermekvédelem.
Az elmúlt években rengeteg szociális alapú nyári táborban és más gyermekekkel kapcsolatos jótékonysági programban vettem részt, és testközelből láttam, hogy mik a legfőbb problémák. Így bátran ki merem jelenteni: miközben látszatintézkedések és politikai bohóckodások sora látható az orrunk előtt, a valódi problémáról, a gyerekeket érintő legnagyobb veszélyekről nagyjából egyetlen szó sem esik. Megpróbálom kifejteni.
Mik nem a gyermekvédelem legnagyobb problémái?
Röviden és tömören: nagyjából minden, amiről az elmúlt években szó volt. De azért soroljunk fel egy párat.
Nem, nem az a gyermekvédelem fő problémája, hogy a köztársasági elnök kegyelmet adhat gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményeknél. Az elmúlt 34 évben ez sosem volt probléma, és szó nincs arról, hogy bármelyik köztársasági elnök tömegével engedne ki vagy engedett volna ki a börtönből gyerekeket bántalmazó embereket! Korábban sem volt ilyen, és ezután sem lesz. Ez az egész alkotmánymódosítás csak porhintés a közvélemény felé, és semmilyen valós eredménye nem lesz, csak arra lesz „jó”, hogy néhány olyan esetben sem tud majd a köztársasági elnök kegyelmet adni, ahol erre egyébként lenne indok.
Nem, nem az volt a gyermekvédelem fő problémája, hogy nem volt korábban nyilvános pedofil-nyilvántartás. A pedofília persze veszélyes, nem szeretném bagatelizálni, de a pedofil személyek eleve igyekeznek titokban tartani szörnyű tevékenységüket. A munkahelyi kiszűrésre meg az esetek többségében az erkölcsi bizonyítvány éppen elegendő. Arról nem beszélve, hogy ez a szabály az egyik legnagyobb problémára nem reagál: a családon belüli, gyermekek sérelmére elkövetett szexuális cselekményekre.
Nem, nem az LMBTQ-propagadna a gyermekvédelem valódi problémája. Eleve nagyon kevés gyerekhez ér el, másrészt rengeteg oktatási és foglalkozási tervet láttam már ehhez köthető csoportoktól, és azt mondom, hogy ezeknek minimum 95%-át mindenféle félelem nélkül merném betenni foglalkozásokra. Persze, ezen csoportok tagjai között is vannak nagyon végletes álláspontot képviselők, akiket nem engednék gyermekek közelébe. De legyünk őszinték: melyik csoportban nincs ilyen? Ezeket az egyéneket kell kiszűrni is kész. De aki azt mondja, hogy itt a legnagyobb veszély, hogy 5 év alatti gyerekek nemátalakító műtéteken vesznek részt, az nem tudom, hol él…
És nem, nem is az, hogy a köztársasági elnökünk kegyelmet adott egy pedofil ügyben bűnsegédként érintett embernek. Szörnyű dolog volt, hogy ilyen megtörténhetett. Hatalmas hiba, ami nem maradhatott következmények nélkül. De egy egyedi ügy, a magyar gyermekvédelem rendszeréről nem ez mond ítéletet. Az meg külön zavaró, hogy most egy elnöki kegyelem körül forog a közbeszéd, a helyett, hogy azt vizsgálnák, hogy vajon az otthonokban mik történnek. Mert amíg a köztársasági elnöki kegyelemről azt gondolom, hogy egyedi ügy, addig magáról az ügyről, ami miatt ez megszületett, már közel sem gondolom ugyanezt…
Mik a valódi problémák?
Na, akkor picit beszélgessünk arról, hogy mik a gyermekvédelem valódi problémái! Néhány a teljesség igénye nélkül:
- Magyarországon több mint 120.000 gyerek számít súlyosan szegénynek, vagyis az alapvető élelmiszer-ellátást sem kapja meg mindig.
- A gyerekek közel 15%-a nem kapja meg az elégséges egészségügyi ellátást.
- Éves szinten 2.500-3.000 kiskorú válik hivatalosan bűncselekmény áldozatává és ez a szám valószínűsíthetően a töredéke a valóságnak.
- Több ezer családban az alapvető higiéniai eszközök sem állnak a gyermekek rendelkezésére.
- Gyermekotthonokban gyakorlatilag állandóak a tartós szökések, és sokan prostituáltként kötnek ki valamelyik futtató mellett.
Persze ezek csak számok, de sajnos ezek egy jelentős részét magam is megtapasztaltam a táboraimban. Néhány ezek közül szintén a teljesség igénye nélkül:
- Amikor néhány gyereknek külön kellett a napközis tábor elején enni adnunk, mert reggel otthon nem kapott.
- Amikor egy napközis táborra jelentkezett 32 gyerekből 13-at kellett hazaküldeni, mert a tábor előtti vizsgálaton kiderült, hogy fejtetűje van.
- Amikor egy 30 km-rel távolabb lévő falu múzeumába vittük a gyerekeket, és egy 10 éves lány azt mondta, hogy ilyen messze ő még sosem volt a falujától.
- Amikor az egyik tábor búcsúestjén egy 4 éves kislány a kezemben aludt el. Kihoztam egy párnát, hogy kicsit kényelmesebb legyen neki. Miután felébredt, elmondta, hogy neki nincs otthon párnája, soha nem is volt.
- Amikor egy 8 éves fiú fejét vagy vállát megérintettem, összerázkódott, mintha meg akarnám ütni (nyilván van szülői tapasztalat).
- Amikor egy nagymama úgy adja nekünk a fiát táborba, hogyha a gyerek rosszul viselkedik, nyugodtan verjük őt meg, akár mi, akár a többi gyerek.
- Amikor egy nevelőapa úgy akarja elvinni a kislányát – szemlátomást ittasan – hogy erről előzetesen nem volt szó, a lány meg konkrétan mögém menekül előle.
EZEK a valódi problémák és EZEKRŐL kellene szólni a gyermekvédelemnek. De valahogy ez az, amiről az elmúlt időszakban – néhány civil szervezetet meg önkéntes mozgalmat leszámítva – egyetlen szó sem esett. Pedig mintha a gyermekvédelem lenne a központban. Legalábbis papíron.
Legalábbis papíron…
Csak egy adat mindenhez: abból a pénzből, amit a Megafon az elmúlt egy hétben csak FB-hirdetésekre elköltött több száz családnak lehetett volna edukációval egybekötött hosszú távú segítséget nyújtani, vagy több mint 5.000 családnak egyszeri élelmiszer- illetve higiéniai eszközökből álló támogatást. De nem, itt nem a gyermekvédelem a fontos, hanem, hogy politikai tőkét csináljanak a gyermekekből.
De ugyanígy a másik oldalon is jobban örülnék, ha a pécsi városvezetés inkább a leszakadó térségekben a gyermekek segítségnyújtásával foglalkozna többet a helyett, hogy provokáció céljából, minden várható konstruktív eredmény nélkül, ugyanazt a kérdést felteszik az összes jobboldali képviselőnek. Ez politikai bohóckodás, semmi több.
Nyilván naivitás a részemről, de mind helyi, mind országos szinten szükség lenne arra a minimumra, hogy a gyermekvédelem problémáját nem pártpolitikai célokra használjuk. Ha ez meglenne, már egy lépéssel közelebb kerülnénk a valódi problémák megoldásához. Hangsúlyozom, a valódiakhoz. Mert amíg nemváltó műtétekről és eseti kegyelemről beszélünk egy olyan országban, ahol 120.000 gyerek él jócskán a létminimum alatt, az kb. annyit ér, mint a legnagyobb maláriavész közepében a nátháról vitázni…
Ha van véleményed, írd meg a Facebookon kommentben.
Ui.: Hogy engem ne vádolhasson meg senki azzal, hogy csak beszélek, a végére jöjjön egy felajánlás. Szoktam magam is nyári táborokban néhány órás vagy egész napos foglalkozást tartani. Ezekhez lehetnek vitafoglalkozások, interaktív játékok, csapatépítő vetélkedők és még sok minden más.
A felajánlásom, hogy – amennyiben időm engedi – bármelyik ingyenes (vagy jelképes összegű), szociális alapú Baranya megyei gyerektáborba elmegyek egy napra foglalkozást tartani, mindezt teljesen ingyen. Akit ez érdekel, az andras.dr.szabo@gmail.com e-mail címen megkereshet.
