Pécsett az önkormányzat „kihasználtság miatt” úgy döntött, hogy bezárja a József Attila úti óvodát. A város egyik legrégebbi, frekventált helyen lévő óvodájáról van szó, ahová jelenleg 32 gyerek járt.
A városháza spórolásról, racionalitásról, ésszerűségről beszél, az ellenzék szerint viszont szégyenteljes, elfogadhatatlan döntés született. Két oldal, két különböző látásmód, ahogy azt már megszokhattuk.
A városvezetés úgy számol, hogy ezzel a döntéssel 25 millió forintot spórolnak évente. 25 millió forint nem kevés pénz, habár egy 63 milliárdos költségvetéssel dolgozó város számára ez nem kéne, hogy hatalmas összeget jelentsen. Még a megszorítások mellett sem. Pláne annak tükrében, hogy a szocialista párthoz közeli cégvezetők, tanácsnokok, ilyen-olyan szakemberek („szakemberek”?) fizetéseire ennek az összegnek a sokszorosa megy el. Az pedig teljesen nyilvánvaló, hogy a többségüknek az alkalmazása nem közérdek, nélkülük éppen ugyanolyan jól boldogulna a város, mint velük.
Éppen ezért rendkívül etikátlan spórolásra fogni a döntést. Ha Péterffyék spórolni szeretnének (és ez minden politikusra igaz), először a saját házuk táján tegyék meg. Ne nevezzenek ki két alpolgármester mellé egy harmadikat, ne legyenek ejtőernyős ilyen-olyan polgármesteri biztosok, ne legyenek milliós prémiumok a cégvezetőknek, törekedjenek arra, hogy takarékosabban, jobban átgondolva működjön a városháza. Ha ez kész, és még ezek után is hiányzik a kasszából a pénz, akkor lehet olyan döntéseket hozni, ami a pécsi adófizetőkre van hatással. De amíg Péterffyt és a sleppjét a pécsi polgárok tartják el, addig meglehetősen nehezen értékelhető döntés egy óvoda bezárása, miközben rájuk szó szerint tízmilliókat költünk, havonta.
Ettől függetlenül egy olyan óvodának nem feltétlenül kell üzemelnie, ahol kevés a gyerek, ez racionálisnak tűnő érv, ám a probléma, hogy ebben a történetben egy csoportot nem vettek figyelembe:
az óvodásokat.
4-5-6 éves korban nem árt a kiegyensúlyozottság, a biztonság, a biztonságos, jól megszokott légkör. Ezeknek az ovis gyerekeknek ez most változni fog, a jól megszokott, megszeretett épületet egy új váltja fel, új társakkal, új óvónőkkel, új játékokkal, új környezettel. És ugyan nem vagyok pszichológus, de ez nem biztos, hogy annyira jót tesz egy kisgyerek számára.
Úgy látszik született újfent egy döntés, ahol mindenki mondott valamit, csak éppen az érintetteket felejtették el megkérdezni.
