Pontosan ma 100 éve annak, hogy 1921. november 6-án megszavazta a nemzetgyűlés a „IV. Károly Ő Felsége uralkodói jogainak és a Habsburg Ház trónörökösödésének megszüntetéséről” szóló 1921. évi XLVII. törvénycikket.
IV. Károly, az utolsó magyar király ennek hatására 1921 folyamán kétszer próbálta meg visszaszerezni hatalmát Magyarországon. A két, úgynevezett királypuccsot a kormányzóhoz hű erők azonban könnyűszerrel leverték. Az Osztrák–Magyar Monarchia önállóvá lett államai azonban a magyar legitimista erők további mozgolódásai miatt követelték a trónfosztást. A nagyhatalmak nyomására a nemzetgyűlés 1921. november 6-án elfogadta a Habsburg-ház trónfosztását kimondó törvényt, azonban a királyság intézményét fenntartották Magyarországon.
Az 1921: XLVII. tc. kimondta: „1. § IV. Károly király uralkodói jogai megszűntek. […] 3. § A nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartja, de a királyi szék betöltését későbbi időre halasztja és utasítja a minisztériumot, hogy eziránt arra alkalmas időben javaslatot tegyen.”
IV. Károly azért is kísérelte meg a magyar trón visszafoglalását, mert Ausztriában akkorra már nemcsak a Habsburg-házat detronizálták, hanem a köztársasági államformát is törvénybe iktatták. Magyarországon ekkor történt meg a Habsburg-ház negyedik trónfosztása: 1620-ban Bethlen Gábor, 1707-ben II. Rákóczi Ferenc, 1849-ben a szabadságharc idején mondták már ki a detronizációt.
1921. október 22-23-án a budaörsi csatában IV. Károly és az őt támogató legitimisták – ők azok, akik elismerték a Habsburgok trónigényét – csapatai vereséget szenvedtek. A felkelésben résztvevők Horthy Miklós hathatós közbenjárásának köszönhetően amnesztiában részesültek. IV. Károlyt azonban november 6-án a XLVII. törvénycikk értelmében megfosztották trónjától, és családjával együtt Madeira szigetére száműzték.
